Nekidőlt az ajtófélfának, hogy ne essen össze, úgy kérdezgette a mentős

A következő történetben az egészségügyi ellátórendszer működésének anomáliái és az állammal szembeni bizalmatlanság kettőse szül olyan helyzetet, amire rámehet egy ember élete.

Álnéven nyilatkozó olvasónk édesanyja került olyan helyzetbe, hogy nem tudni, koronavírusos-e, és nem fér hozzá az egészségügyi szolgáltatáshoz. 

Antal édesanyja 70 éves, több krónikus betegsége is van, cukorbeteg, gyomrát operálták, daganatos beteg is volt, májproblémái is vannak, de az utóbbi pár évben nem voltak jelentős panaszai. Március elején Antal Indiában járt, Olaszországon keresztül utaztak, és hallották, hogy aki érinti Olaszországot, annak nem javasolják, hogy közösségbe menjen a hazaérkezés után két hétig.

Ezután nem is látogatta édesanyját sem, tehát nem tőle kaphatta el a betegséget − ha egyáltalán elkapta, ez ugyanis máig kérdés.

Épp a két hét alatt kezdett el az asszony panaszkodni, hogy fáj a feje, nem csillapítja semmilyen fájdalomcsillapító. Március közepétől, a vészhelyzet kihirdetésétől már orvoshoz sem nagyon tudott menni, előtte pedig úgy gondolta, anélkül is rendezni tudja a dolgot. Antal elvitt neki egy vérnyomásmérőt − csak beadta, nem ment be hozzá −, kiderült, hogy magas a vérnyomása, 170 felett van. Ekkor az asszony már köhögött is. Orvos nem fogadta, a nővér vérnyomás-csökkentőt írt fel neki telefonon, az hatott.

De a fejfájás nem múlt el, láz nem volt, néha köhögött. Magánorvoshoz pedig már Antal nem merte elvinni, mert ha esetleg koronavírusos, ott átadhatja másnak. Ezeken kívül nagyjából stabilnak tűnt az állapota. Laborvizsgálatot csináltatott volna vele, de a házhoz kijáró szolgáltatók csak életveszély esetén mennek ki a vészhelyzeti rendelkezések alapján, tudta meg Antal. Egy nővért talált a férfi aztán, de ő csak május végén tudott volna kimenni a nénihez −

„gyakorlatilag esélytelen volt megoldást találni, hogy megvizsgálják”.

Telefonon keresztül pedig mit tudna mondani bármilyen orvos bármilyen laboreredmény nélkül.

Így volt ez május elsejéig, amikor hirtelen nagyon leromlott az állapota. Hidegrázás, erős köhögés és fejfájás, szédülés lett rajta úrrá. Akkor hívták fel a koronavírus-központot, onnan a háziorvoshoz irányították. Május 4-én hívta fel Antal a háziorvost, aki kihívta a mentős tesztet. Ez még aznap meg is érkezett. Másnap felhívták egy központi számról az édesanyját, hogy karanténba helyezik, maradjon otthon, de az eredményt nem mondták meg, azt majd a háziorvos fogja. A háziorvos nem tudta meg a teszteredményt, elhajtották, csak a karantén tényéről tudott ő is.

Második tesztnek pedig se híre, se hamva.

Antal próbált második tesztet végeztetni magánlaborokkal, de a karantén miatt tehetetlenek voltak, nem mehetnek be az asszonyhoz. Tehát egyetlen teszteredmény van, amit nem ismernek, csak a karantén tényét. Orvosi ellátást nem kaphat, és már nagyon rosszul van. Akkor kaphatna ellátást, mondja Antal, ha bemenne a koronás osztályra, de nem lehet tudni, hogy tényleg koronás-e, ráadásul a mentősök által használt szerológiai tesztek sem megbízhatóak, erről lehet olvasni. Nagy szükség lett volna tehát egy megbízható második tesztre. A tünetei nem tipikus koronások, feje fáj és nagyon gyenge.

Szombaton kihívták hozzá a mentőket, a kiérkező mentősök védőruha nélkül, két méterről kérdezgették az asszonyt, és azt javasolták neki, menjen be a kórházba, de ő nem akart. Egy sebészi maszk volt a mentősön, abban kérte az asszonyt, hogy támaszkodjon az ajtófélfának, ne essen össze, és tett fel neki kérdéseket. „Biztos nem akar bejönni? Biztos.”

Ennyi volt a vizsgálat.

Persze az is kérdés, hogy ha beleegyezett volna, akkor miként viszik be védőruha nélkül, ott lett volna a fertőzésveszély. Antal azt is felidézi, hogy a mentős hitetlenkedve kérdezte, mi van a második teszttel, és miért nem tudják az első eredményét. „Az a rossz, hogy nem tudjuk, mi a baja”, mondja Antal. Orvosig nem tudna elmenni az anyja, de ki sem mehet a karantén miatt, amit május 5-én rendeltek el és két hétig tart. Hozzá meg nem jön ki most senki, „lehetetlenné teszik a gyógykezelést”.

„Az volt a legnagyobb hiba, hogy felhívtuk a háziorvost”,

teszi hozzá Antal, „ha 50-70 ezer forintért kihívunk egy magánszolgáltatót, aki leteszteli, akkor most biztosan tudnánk, hogy koronás vagy nem, és akkor ha negatív, akkor nem kerül karanténba, és orvosi ellátáshoz jut”. Antal úgy érzi, anyja egész életében fizette a tb-t, és most ennek ellenére cserbenhagyta az állam.

A nő fia most a karantén utáni első napra próbál laborvizsgálatot intézni, illetve koronavírusos magánvizsgálatot is, „ha addig túléli”, mert annyira rossz már az asszony állapota, hogy sajnos ez sem biztos sajnos.