Bojár Gábor: Én nem vettem pártot magamnak

PH: 2017-ben azt mondta, hogy ha marad a NER, akkor 2020-ra nem leszünk az EU-ban, mit gondol erről most?

Bojár Gábor: 2017-ben még nagyon magányos voltam ezzel a véleményemmel, ma pedig már rengetegen mondják, hogy Orbán az EU-ból való kilépést készíti elő. Lépéseinek nagy hányada szól arról, hogy az alapvetően EU-párti magyar közvéleményt felkészítsen egy kilépésre. Most is minden lehetséges ponton keresi a konfliktust az EU-val, azt igyekszik megmutatni, hogy az Unió nem engedi, hogy ő megvédje a magyarokat a globalizáció szörnyűségeitől.

Két alternatív stratégiát követ párhuzamosan. Az egyik, hogy ki kell provokálni a félreállításunkat: már másodszor indul ellenünk 7-es cikkely szerinti eljárás, és egyre többször hangzik el az Unió részéről, hogy az EU-s alapok elosztása függjön a jogállamiság állapotától, az Európai Ügyészséghez csatlakozás mint feltétel pedig már konkrétan elhangzott. Tehát provokáljunk EU-s lépéseket, és így kerüljünk ki, hiszen minek maradjunk ott, ha folyton büntetnek minket.

A másik irány pedig az, hogy az EU-t belülről kell felrobbantani, szét kell verni azt, ami az eredeti célja volt ennek a politikai és gazdasági szövetségnek, tehát a világ kihívásaival való közös szembenézés. Ehelyett degradálódjon az EU egy sokkal lazább szabadkereskedelmi megállapodássá – és ha már a tagokra nem kötelező egy közös értékrend vállalása és egy egységes közös politika folytatása, akkor ki sem kell lépni.

A mostani járvány szerintem válaszút elé állítja az EU-t, most ki kell, hogy derüljön, mi az Unió útja, egy laza szövetség, vagy egy szorosabb integráció. Ha az utóbbi felé lép, és megvalósul, akkor ebből mi kimaradunk.

PH: Mit gondol az ellenzék elmúlt évekbeli teljesítményéről úgy, hogy ismert, ön támogatta őket, foglalkozott velük?

BG: Nem fogok csatlakozni az ellenzék ekézőihez, mert bár lehet rengeteg hibát találni – következetlenségek, nem képesek igazi együttműködésre, a közös cél, tehát a NER leváltása érdekében a szűken vett pártérdekek háttérbe szorítására. Orbán ebben nagyon ügyes: először anyagilag fojtja meg az ellenzéki pártokat, majd anyagi ösztönzőkkel nehezíti az összefogást. Az anyagi támogatások egyértelműen a széthúzás irányába hatnak, lényegesebb kevesebb pénz jut egy választási szövetségnek, mint külön-külön induláskor.

A választási törvényt úgy alkották meg, hogy az kétpártrendszer irányába hasson, labdába rúgni csak egy darab ellenzék tudna, egy széttagolt ellenzék nem. Ez a választási rendszer az adott helyzetre van kitalálva: nem egy tisztán egyéni választókerületekből álló rendszert csináltak, amikor egyértelmű, hogy a győztes mindent visz, tehát a kétpártrendszer elkerülhetetlen, de annyira azért eltolták a parlamenti helyek arányát az egyéni körzetek javára, hogy a legerősebb párt éppen annyit tudjon vinni, hogy egy relatív többség elég legyen a kétharmadhoz. Ugyanakkor meghagytak annyi listás helyet, hogy a pártok érdekeltek legyenek egyedül indulni.

Az önkormányzati választásokon sikert ért el az ellenzék, mert legalább a városokban kínkeservesen összejött az egy az egy ellen. De mi lett ennek a következménye? Az önkormányzatoktól elveszik a pénzt, azon belül is szelektáltan az ellenzéki vezetésű önkormányzatoktól. A párttámogatásokat látszólag egységesen veszi le most a kormány, a járvány elleni védekezésre hivatkozva, de tudjuk, hogy a Fidesz anyagi ereje nagyságrendekkel nagyobb a többi párténál. Amit a Fidesz párttámogatás címén kap, az csak borravaló ahhoz képest, amilyen anyagi erővel rendelkezik a hátországán keresztül.

Az ellenzék a 2010 előtti pozícióiban nem épített ki olyan anyagi hátteret, amivel élni tudna egy ilyen helyzetben. A közpénz elirányításában ők sem voltak nyeretlen kétévesek, de legalább szégyellték, nem voltak rá büszkék és nem tették a rendszer nyíltan felvállalt részévé. De ami még rosszabb, az elirányított közpénz szőrén-szálán eltűnt, nem tudták úgy központilag kézben tartani, mint amennyire Orbán képes most. Az ellenzéknek nincs pénze emberekre, szakértőkre, és erős az ellenérdekeltség a valódi összefogásban. Emellett, ahogy erről a közszájon forgó hírek szólnak, és aminek valóban sok jele van, sokak szerint Orbán beépített emberei is ott vannak az ellenzék soraiban, akik könnyen keresztbe tudnak tenni az ellenzéken belüli megállapodásoknak.

PH: Az önkormányzati választások után is mintha egy olyan küzdelem indult volna be a pártok között az ellenzéki oldalon, hogy ki tud vezető erővé válni.

BG: Igen, és akkor most nem akarok senkit sem személy szerint kritizálni, de látjuk az eredményt. Azok a pártok, akik képesek voltak önfeláldozásra, és a saját pártérdeket a háttérbe szorítani a közös ellenzéki érdek javára, azok eltűntek, mint például az Együtt.

PH: A Momentumot kezdetben támogatta, most is?

BG: Mindenki azt hiszi, hogy a Momentum mögött én állok anyagilag, hát ez vicc, én nem állok egy párt mögé sem anyagilag, hiszen az azt jelentené, hogy majd elvárok valamit cserébe, ha hatalomra jutnak. Én nem várok el semmit, csak hogy tisztességesen végezzék a dolgukat, ezért az én támogatásom mindig szimbolikus volt, olyan, mint egy párttagdíj. Most a Momentumot érzem magamhoz a legközelebb értékrendben, elvek szintjén. 1-2 millió forinttal időközönként támogattam őket, de nem azokkal a milliárdokkal, amelyekkel a Fidesz holdudvara támogatja a Fideszt, vagy amekkora pénzekkel a szocialisták holdudvara támogatta az MSZP-t. Én nem vettem pártot magamnak, csak kifejeztem a szimpátiámat. A demokrácia nem arról szól, hogy gazdag emberek nagyarányú anyagi támogatással maguktól függővé tegyenek pártokat.

PH: A járvány és a korlátozások témájára rátérve, mit gondol az ország hozzáállásáról?

BG: Az ország azt hiszem viszonylag jól áll hozzá, az utcák kihaltak, a többség betartja a korlátozásokat, ha nem is annyira, mint a németek például, de fegyelmezettebbek vagyunk, mint a latin népek. És ennek van eredménye. A számok ugyanakkor nem lehetnek hitelesek, hiszen amíg a tesztek számában messze sereghajtók vagyunk, a regisztrált fertőzöttek száma nem tükrözheti a valódi fertőzöttségi arányokat. Nem tudjuk, mennyire fertőződött át a lakosság, és a halálozási számokat sem tudjuk, mert az is a teszteléshez kötődik: csak azokat veszik a koronavírus áldozatának, akiket teszteltek, és pozitív lett az eredmény. Holott könnyen lehet, hogy semmi köze nem volt a halálukhoz a koronavírusnak. Ugyanakkor rengetegen halnak meg otthon a vírus miatt, de őket sem tesztelik, így ők is kimaradnak a statisztikából. Tehát a valós számokat nem tudjuk, ez a legrosszabb.

PH: Mi a véleménye a teljhatalomtörvényről és a kormány lépéseiről?

BG: Kezdjük azzal, hogy a rendkívüli felhatalmazásnak nincs határideje. Olyat még nem hallott a világ, hogy a Parlament ad egy határozatlan idejű felhatalmazást, és annak a lejáratáról nem az dönt, aki adja, hanem aki kapja. Ez vicc, minimális jogérzékkel is lehet látni. Különleges felhatalmazásra szükség lehet veszélyhelyzetben, ezt sem én, sem az ellenzék nem vitatja, de kellett volna adni neki egy normális határidőt, amit ha kell, a Parlament meghosszabbíthatott volna. És ha nem tud összeülni a Parlament, akkor be lehet vezetni az elektronikus szavazást is.

Vagy lehet határozatlan határidejű is, de akkor is a Parlamentnek kellene dönteni a végéről. És akkor nézzük a konkrét intézkedéseket: hogyan használhat a járvány elleni harcban az, hogy a banki különadót átirányítják a focihoz? És még sorolhatnám a rendkívüli felhatalmazás birtokában hozott felháborító intézkedések tömegét, amelyeknek semmi köze a járvány elleni védekezéshez, kizárólag a hatalmi érdekekről szól. Az intézkedések elsősorban az ellenzéket sújtják, az ellenzéki önkormányzatokat és pártokat. A miniszterelnök nem a járvány, hanem az ellenzék ellen küzd.

De miért csodálkozunk? 2009-ben is volt egy járvány, amely ellen a Bajnai kormány idején egy magéncég kifejlesztett egy jó vakcinát, ami megállította a járványt. Mit csinált akkor az ellenzékben lévő Fidesz? Ellendrukkerként a legképtelenebb hazugságot terjesztette a vakcináról, csak azért, hogy bizalmatlanságot keltsen a kormány ellen, felszólította a híveit, hogy ne hagyják beoltani magukat, amivel feltehetően többeket halálba küldtek. Miközben magukat persze csendben beoltották.

PH: Mit gondol a jelenlegi gazdasági mentő lépésekről, intézkedésekről?

BG: Nem vagyok közgazdász, vállalkozó vagyok, elvileg tehát vállalkozóként tudnék csak hozzászólni. De sajnos így sem igazán, mert valószínűleg a vállalkozások többsége sokkal nehezebb helyzetben van, mint az a három cég, amelyet közelről látok. A Graphisoft szoftvercég, nem küld el egyetlen embert sem. A szoftvercég része a Nemetschek cégcsoportnak, aminek a központja Németországban van, de a vezetésében a magyar menedzsment lát el kulcsszerepet. A cégcsoportnak világszerte 2000 munkavállalója van, egyet sem bocsátanak el.

Ezt a döntést támogatja a német tulajdonos is, bármilyen költséget előbb vágnak le, mint hogy leépítsenek. Ez egy kutató-fejlesztő cégcsoport, a kutatás-fejlesztés eredménye pedig hosszú távon térül meg, és a válságban a válság utáni időkre kell készülni. Ezért nemcsak szociális, de üzleti szempontból sem okos most a leépítés. Örülök, hogy a volt cégem egy olyan cégcsoporthoz került, amely hasonló erkölcsi és üzleti elveket vall, mint amit az én időmben a Graphisoftnál meghonosítottunk.

Az ingatlancégünkben, a Graphisoft Parkban sem küldünk el senkit. A bérlőink közül persze vannak, akik nehéz helyzetbe kerültek és leépítenek, de maga a Park nem. Ugyanezt tudom mondani a felsőoktatási vállalkozásomról, az Aquinqumi Technológiai Intézetről is. Az őszi szemeszter valószínűleg nem fog tudni elindulni, mert amerikai diákok tartják fent, és most Amerikából nem fognak tömegével utazni ősszel diákok Európába.

De ha nem is indul el az őszi szemeszter, az állandó alkalmazottak továbbra is teljes fizetést kapnak, és az óraadó tanárok is rendelkezésre állás címén megkapják közel felét a szokásos díjuknak. A kormány támogatását nem fogjuk igénybe venni, nekem az alapelvem volt mindig, hogy ilyet nem kérek, a vállalkozókat nem pénzzel kell támogatni, azzal az elesetteket kell támogatni. A vállalkozókat stabil, megbízható jogrenddel, elviselhető transzparens és egyszerű adórendszerrel kell támogatni, de nem készpénzzel, ilyen támogatást sosem kértem, és a jövőben sem szeretnék kérni, még válsághelyzetben sem.

Ami a makro helyzetet illeti, abban annyira lehet kompetens a véleményem, mint bármelyik újságolvasónak, de úgy érzem, hogy azok a kritikák, amiket közgazdászok, például Surányi György is megfogalmazott, azok logikusak: nem elegendőek a lépések. A munkahelyek megőrzése elsőrendű prioritás, ezzel egyet tudok érteni, de nem tudom, hogy az intézkedések, amiket meghoztak, elegendőek-e erre.

PH: De már 320 ezer ember vesztette el a munkáját, mintha nem lett volna elég gyors ez az intézkedés.

BG: Igen, valószínűleg nem, elég sokan maradtak az út szélén. Olyan intézkedéseket nem láttam, amelyek azokon segítenének, akik már elvesztették a munkahelyüket. Nagyon félek, hogy súlyos humanitárius válság fogja kísérni a gazdasági válságot.

PH: Az ellenzék jól reagál-e a korlátozásokra és a járványhelyzetre?

BG: Hát hogy tud szegény reagálni, minimális a sajtója, abban elég jól reagál, minimális a megszólalási lehetősége, örülnek, hogy egyáltalán élnek. Most láttuk, hogy Szabó Tímeával mit csináltak a látszólag még működő Parlamentben, nem nagyon tud hogyan reagálni az ellenzék – amit tud, azt elmondja.