Archív cikkek
Adorjáni Bálint: Próbálom megfejteni, hogy mire tanít a jelenlegi helyzet
Bár a színpadon most nem, de az RTL Klubon nemrég indult Mellékhatás című sorozatban láthatjuk Adorjáni Bálintot, akivel többek közt a forgatásról, a karanténról és arról beszélgettünk, milyen érzés, ha folyékony betonnal öntik nyakon az embert.
– A Mellékhatásban ön egy mesterséges megtermékenyítésekkel foglalkozó magánklinika orvosát alakítja. Hogyan lehet készülni egy ilyen szerepre? Mennyire ismeri ezt a közeget?
– A forgatókönyv megírását komoly kutatómunka előzte meg, ez feltérképezte a rendelkezésre álló információk alapján a béranyaság helyzetét és az eljárás orvos-technikai környezetét határon belül és kívül. Ebbe természetesen betekintést nyerhettem. Másrészt orvos szakértőkkel konzultáltam a szakmai jelenetek kapcsán, akik a legmesszemenőbbekig segítségemre voltak az eszközök helyes használatában.
– Van a pilotban egy jelenet, amelyben betont öntenek önre. Ez kívülről elég cudarul fest, milyen volt megélni?
– Belülről is cudarul fest. Benne lenni egy gödörben, amiből nem tudsz kimászni és közben ömlik a fejedre a beton. Természetesen egy gyógyiszappal kevert, speciális összetételű betont használtunk a forgatáson. Ennek jóval alacsonyabb a cementtartalma, és az egész stáb azon dolgozott, hogy teljes biztonságban legyek. Mégis: a gödör mélyén egy pillanatra elfogott a rettegés, mikor megéreztem, hogy nem úgy tudok benne mozogni, ahogy szeretnék. Ez jót tett a felvételnek.
– Film- és színpadi színészként is ismert. Melyik játékmód áll közelebb önhöz?
– Nem teszek különbséget a kettő között színészi jelenlétben, bár tagadhatatlan a két műfaj különbözősége. Mindig a természetességre törekszem, hogy minél hitelesebben sikerüljön léteznem az adott szituációban. Furcsa ellentmondásokkal van tele a szakmánk! Átélni egy helyzetet sokszor fájdalommal jár, mégis ez tesz boldoggá.
– Olykor szinkronizál is, de eddig alig pár filmben lehetett hallani a hangját. Miért vállal ilyen kevés szinkronszerepet?
– Egyszerű a válasz: nem nagyon megy. Soha nem talált meg egy akkora szinkron feladat, amiben megnyugtató rutinra tehettem volna szert, hogy igazán élvezni tudjam amit csinálok. Saját magad szinkronizálni, egy hibás hangfelvétel kapcsán, amikor tudod, hogy a jelenetben sikerült valami természeteset csinálnod, és most egy sötét stúdióban kellene reprodukálni azt, rendkívüli stresszt okoz számomra.
– 2017 óta szabadúszó. Most, hogy a járvány miatt bezártak a színházak, mi okozza Önnek a legnagyobb nehézséget?
– Nem is feltétlenül az, hogy nem állhatok színpadon estéről estére, hogy számomra nagyon kedves előadások maradnak el. Hanem a közösség hiánya, hogy a fennálló helyzet miatt nem találkozhatok azokkal a kollégáimmal akikkel ezeket az előadásokat együtt játsszuk. Ez a legpusztítóbb.
– Mindezek tudtában, hogyan tudja elviselni a karantént?
– Nem nagyon tudok a fenekemen megülni, ez sajnos természetemből fakad. De az adott körülmények közt arra koncentrálok, hogy elfogadjam a helyzetet, hogy maradjak stabil gondolatilag, érzelmileg és fizikailag. Próbálom megfejteni, hogy mire tanít a jelenlegi helyzet, miben tudok egyén szintjén fejlődni. Igyekszem azok felé fordulni akiknek most szüksége van rám.
– Színészként miként fogja ünnepelni, ha vége járványnak?
– Először is meg szeretnénk ünnepelni az alkotókkal a Mellékhatás sikerét. De ami a legfontosabb, amire legjobban vágyom, színészként civilként egyaránt: végre szeretném megölelni a szüleimet.