Connect with us
Pesti Hírlap, egy újság, sok élmény

Archív cikkek

Beer Miklós: Remélem, a járvány után jobb emberek, jobb keresztények leszünk

Dercsényi Dávid

Létrehozva:

Fotó: Thaler Tamas / Wikipedia

Milyen volt a mostani húsvét? Hogy láthatja meg egy keresztény a jelenlegi helyzetben a lehetőséget? Sokáig emlékezetes húsvét marad ez a mostani a nyugalmazott váci megyéspüspöknek, aki lehetőségként tekint a karanténhúsvétra, mert végre a lényegre is tudunk figyelni, nem csak az ajándékokra, locsolkodásra. A keresztények ezáltal sok mindent rendezhetnek az Úristennel, a társadalom pedig törődhet az elesettekkel, akár a romákkal is.

– A lényegre, a feltámadásra kezdünk figyelni húsvét idei ünnepén, nem a külsőségekre, a járvány ezt hozta el, mondta el videoüzenetében. Mit adott önnek ez a bezárt, közösségi ünnepléstől mentes húsvét?

A meglepetés élményét. Nem erre számítottam. Az első nyugdíjas húsvéti ünnepemet úgy gondoltam el, hogy majd Zebegényben, gyerekkorom kedves templomában egyszerű papként fogom ünnepelni. Hát nem így lett. A gyerekkori kedves meglepetések – a karácsonyi ajándék, születésnap, váratlan látogatás – mély nyomott hagytak az emlékeimben. Úgy látom, hogy ez az idei húsvét is ilyen: van időnk mélyebben átgondolni Jézus Krisztus halálának és feltámadásának üzenetét. Rácsodálkozunk olyan szempontokra, amik eddig elkerülték a figyelmünket. Egyáltalán az életünk újraértelmezését. Ez a világjárvány szó szerint halálosan komoly kérdéseket vet fel. Talán hozzásegít, hogy ezután egy kicsit bölcsebben éljünk.

– Mindenki szenved a járványtól és következményeitől, lehet ezt a koronavírust lehetőségként látni egy kereszténynek?

 Mindenképpen. Magunktól nem zárkóztunk volna be a szobánkba. Ugyanúgy felületesen töltöttük volna el ezeket a napokat, mint a korábbi években. Elmentünk volna a templomba, utána megettük volna a sonkát. Valószínűleg kirándultunk volna, a locsolás, piros tojás, nyuszisimogatás lekötötte volna figyelmünket, és valóban a lényeg kimaradt volna: az Úristennel és egymással való kapcsolatunk rendbetétele. Szerintem most mindnyájan kaptunk egy kikerülhetetlen lehetőséget minderre.

– Az elhúzódó járvány és a gazdasági válság a legszegényebbeket teszi leginkább próbára. Mit tapasztal, mit hall azokról a helyekről, kis falvakról, amelyeket ismer, mit mondanak, és mit tud tenni ön és szervezete, a Szent Ferenc Szegényei Alapítvány?

Bár még a gazdasági válságnak csak az első jeleit látjuk, de feltételezhető, hogy ismét a legszegényebbeket fogja leginkább érinteni. Az első hónapokban talán nem veszik észre azok, akiknek eddig sem volt munkájuk, de később még kevesebb esélyük lesz a felemelkedésre. Örömmel tapasztalom, hogy az önkormányzatok általában jól kezelik a helyzetet. Érdeklődtem a nógrádi falvak vezetőitől, gondoskodnak mindenütt a meleg ételről, egyáltalán a napi ellátásról. Alapítványunk most közvetlenül nem tud tevékenykedni. Az elmúlt hetekben inkább a járvány kapcsán kórházaknak segítettünk. Ugyanakkor most van alkalmunk arra, hogy még jobban átgondoljuk a járvány utáni feladatainkat. Ez elsősorban a cigány családok támogatására irányul. Ahol működnek a tanodák, ott most is folyik az oktatás. A távoktatás is új problémákat vetett fel.

Itt a helyi televízióval, a körzeti műsorokkal való együttműködés lehetőségére gondolok. Hosszú távon mindenképpen az oktatás támogatása, a munkahelyek felkutatása lesz a legfontosabb feladatunk.

– Milyen konkrét lépéseket javasol a társadalomnak a szolidaritás jegyében?

 A napokban felhívást tettünk közzé, amelynek lényege a személyes kapcsolatfelvétel a bajba jutott családokkal. Régóta hangoztatom, hogy „karolj fel egy családot!”. Úgy gondolom, hogy társadalmunk most érzékenyebbé vált ezekben a hetekben. A szemléletváltásnak konkrét „hozadéka” lehetne, ha a külföldi utazások helyett (vagy legalább mellett) minél többször találkozna a városi ember a falvainkban élő nehéz sorsúakkal. Ugyanakkor a falusi embereknek is újra meg kellene tanulni az önellátó gazdálkodást. Meg kellene művelni a kerteket. Akár úgy is, hogy családi kapcsolatokon keresztül a városi családoknak is termelnének zöldséget, nevelnének állatokat. A cigányság helyzete egyre aggasztóbb. A szolidaritásnak az első lépése lehetne, hogy egyáltalán beszélünk róluk. Félek, hogy a járvány egy kicsit most is eltereli róluk a figyelmet.

– Mit gondol, a politikai élet mennyire reagál megfelelően erre a krízisre? Sikerül felnőni a feladathoz?

 Úgy látom, hogy ez a járvány ráébresztette a politikusokat is arra, hogy együtt kell leküzdeni a bajt. Persze a beidegződések sajnos sok esetben még tovább élnek. Azonban a védekezésben, a kijárás korlátozásában, az ellátás biztosításában szerintem jól együtt tudnak működni az önkormányzatok a kormányzati szervekkel. A politikusok többsége belátta, hogy most félre kell tenni a pártpolitikai nézetkülönbségeket.

– Mennyire elégedett a magyar katolikus egyház lépéseivel, társadalmi szerepvállalásával ebben a helyzetben?

Meglepően jól reagáltak egyházi vezetőink erre a krízishelyzetre. Nem volt fáziskésés. Azonnal megértettük, hogy most vigyázni kell egymásra. Azonnal leállítottuk a templomi alkalmakat. Gyorsan megtaláltuk a digitális kommunikáció lehetőségeit. A televízió is rugalmasan bekapcsolódott az élő közvetítésekbe. Papjaink közül sokan vállaltak lelkisegély-szolgálatot, Köszönet illeti mindazokat, akik megnyilatkozásaikkal segítettek a félelem és aggódás feloldásában.

– Ferenc pápa beszélt arról, a katekizmus szerint most az is bűnbocsánatot nyerhet, aki magában megbánja bűneit, vagy húsvéti otthoni liturgiaként fogják a keresztények a kezükbe a feszületet és olvassák a Bibliát. Mit lehet tanulni szemléletben a Szentatyától?

 Ahogy néztem a televízió közvetítésében, nagyon büszke voltam erre az idős emberre. Csodáltam bölcsességét, higgadtságát. Valóban észre kell vennünk, hogy a szobánk csöndjében is közel vagyunk az Úristenhez. Talán mostantól a feszület és Biblia is többet fog jelenteni, mint egy megszokott dísztárgyat a lakásunkban. Kellett ez a szokatlan helyzet, hogy a bűnbánat, a bűnbocsánat is új megvilágításba kerüljön. A húsvétban felismert isteni szeretet adjon mindnyájunknak lelki békét. Tanítson meg a szolidaritásra, az önzetlenségre, a „közelségre”, amiről oly sokszor beszél a pápa. Igen, tanulhatunk a Szentatyától. Nagyon remélem, hogy a járvány után egy kicsit jobb emberek, jobb keresztények leszünk.

Legnépszerűbb cikkeink