Gyávák és gyilkosok: ma lőtték le orvul Jesse Jamest

Hősök és haramiák terepe a vadnyugat, ahol a kocsmában mindig szól a zongora, a kártyaasztalnál a hatlövetű dönti el, ki nyer, és ördögszekeret hajt a szél az utcán. De mitől is lett ennyire népszerű ez a nagyon is idealizált világ? A kor egyik hírhedt banditája, Jesse James halálának napján a poros prérin kóborlunk kicsit.

„Egy gyáva áruló gazfickó lőtte le, aki nem érdemli meg, hogy nevét ideírják” – áll Jesse James sírfeliratán. Az 1882. április 3-án, mindössze 34 évesen elhuny bűnözőt előszeretettel ábrázolták egyfajta modern Robin Hoodként, hasonlóan a hazai betyárokhoz. Pedig semmi hősies nem volt a „pályafutásában”.

1847-ben született Missouriban és szinte teljesen apa nélkül nőtt fel. 17 évesen, az amerikai polgárháború idején a déliek oldalán harcolt, jobban mondva gyilkolt és fosztogatott. Ez annyira megtetszett neki, hogy a háború után testvérével, Frankkel és unokatestvéreivel bandába szerveződtek és bankokat, piacokat, valamint vonatokat raboltak ki.

Jesse karizmatikus alakja volt a bandának, amit a tetemes zsákmányokon túl fanyar humorának is köszönhetett. Például egy bankrablás alkalmával a Bird – vagyis madár – nevű pénztárost bezárta a páncélszekrénybe, mondván, egy madárnak kalitkában a helye. A hatóságok képtelenek voltak elfogni, még az Adams Express Company nevű szállítási cég által felbérelt ügynökök sem tudták likvidálni Jesset.

Végül – mint oly sokszor – a pénz volt a megoldás. A bandavezér fejére 10 000 dollárt tűztek ki, ez pedig árulásra csábította a banda egyik tagját, Robert Fordot, aki egy óvatlan pillanatban, mikor Jesse épp egy képet törölgetett a falon, hátba lőtte őt.

Valószínűleg ez is hozzájárult Jesse James idealizált alakjához, arról nem is beszélve, hogy a déliek ellenségesen tekintettek azokra az ügynökökre, akik a banditára vadásztak. Ennek egyik oka, hogy a déliek nem igazán komálták az északi ügynököket, a másik talán az, hogy meglepően durva módszerekkel igyekeztek végezni Jessevel: egy ízben bombát dobtak édesanyja házára. De kik is voltak ezek a Pinkerton-ügynöknek nevezett fejvadászok?

Amikor még nem volt FBI, csak majdnem

A kaliforniai aranyláz idején – az 1850-es évek években –, amikor népbíróságok és polgárőrségek működtek a vadnyugaton, megjelent a Pinkerton ügynökség, élén az első amerikai magánnyomozóval, Allan Pinkertonnal, aki éppen 170 éve, 1850-ben alapította meg a róla elnevezett, nyomozással foglalkozó magáncéget. Jelszava „sosem alszunk” lett, jelképe pedig a mindent látó szem, melyből a magándetektív (private eye, private detective) elnevezés is ered.

Mivel az Egyesült Államok nagy részén ekkor még nem volt rendőrség, a cég rengeteg megbízást kapott, leginkább a postától és a vasúttársaságoktól. A Pinkerton ügynökség – akkoriban elsőként – fényképes aktákat vezetett a gyanúsítottakról, és attól sem riadtak vissza, hogy ügynökeik beépüljenek egy-egy bandába.

A cég alkalmazottai, az úgynevezett Pinkerton-ügynökök valójában nem az igazságot képviselték, hanem az ügyfeleiket. Mindent pénzért csináltak, tulajdonképpen ők honosították meg a fejvadászatot mint szakmát. Allan Pinkerton mégis sokra vitte: Abraham Lincoln testőre lett, és 1861-ben, az elnök beiktatásán meghiúsított egy ellene irányuló merényletet. Hálából Lincoln őt bízta meg a titkosszolgálat megszervezésével, melyet E. J. Allen néven vezetett. Halála után fiai vitték tovább a céget, majd megszűnésekor tulajdonképpen ennek mintájára alakult meg 1908-ban a Szövetségi Nyomozó Iroda, vagyis az FBI.

A filmvásznon minden szebb

Bár Jesse James és a Pinkerton-ügynökök is több alkotót megihlettek, hazánkban elsősorban a filmek lettek népszerűek, melyek közül most a teljesség igénye nélkül emelünk ki néhányat. Az 1939-es, beszédes című Jesse James, a nép bálványa című westernben Tyrone Power alakította a címszereplőt, testvérét, Franket pedig a vadnyugati filmek sztárja, Henry Fonda. 1951-ben mutatták be A missouri banditáit, ebben Macdonald Carey látható Jesse szerepében, az ’59-es Fedőneve: Jesse Jamesben pedig Wendell Corey alakítja, aki az előbbi filmben Franket játszotta.

Említésre méltó műfaji botlás az 1966-ban bemutatott Jesse James Meets Frankenstein’s Daughter (Jesse James találkozása Frankenstein lányával), melyben a vadnyugati bandita egy gótikus horrorba keveredik. 1972-ben került a mozikba a Banditák a jenkik földjén, melyben Robert Duvall formálja meg Jesset, és ’94-ben is készült egy film a testvérpárról Frank és Jesse címmel (főszerepben: Bill Paxton és Rob Lowe). Emlékezetes a 2001-es Törvényen kívül, melyben Colin Farrellt láthatjuk Jesse szerepében, de a legtöbben a 2007-es, Brad Pitt és Casey Affleck főszereplésével készült westernt ismerik.

A Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford nemcsak hosszú címével kelt feltűnést, hanem önreflexív sztorijával is: a fiatal Robert Ford rajong Jesse Jamesért, illetve azért a mitizált figuráért, akiről a könyvekben olvasott. Azonban amint közelebbről is megismeri, saját ábrándjai dőlnek össze, és innen már csak egy lépés a gyilkosság. Csakhogy ez nem hoz megnyugvást, hiszen maga a legenda tovább él.

A Pinkerton-ügynökségről azonban már jóval kevesebb film készült, a rendfenntartó erők sosem voltak olyan népszerűek, mint a banditák. Ugyan a korábban említett Törvényen kívül című filmben a James Bond-veterán Timothy Dalton alakítja Allen Pinkertont, de nagyobb lélegzetű alkotás még nemigen készült a témában. A 2014-ben indult The Pinkertons című sorozat is pusztán egy évadot élt meg.

Önnek melyik a kedvenc, vadnyugati banditákról szóló filmje? Írja meg bátran kommentben Facebook-oldalunkon!