Győzze le a koronavírust a legkisebb királyfival

Április 2. a dán meseíró, Hans Christian Andersen születésnapja – éppen ma lenne 215 éves. 1967 óta ezen napon ünneplik a meseírást, ez a gyerekkönyvek nemzetközi napja. A mese és mesélés ugyanis minden helyzetben fontos és a mindennapjaink része már gyerekkortól. Most, a járvány idején pedig rengeteget segít is.

„Nincs az életben nagyobb veszély, mint hogy magunkra hagynak bennünket – teljesen magunkra” – írja az osztrák gyermekpszichológus, Bruno Bettelheim A mese bűvölete című könyvében. A magára maradt ember szorong, márpedig szoronganivaló most akad bőven. A mese azonban társul szegődik, megnyugtat és fel is készít a bajra: „Mindegyik esetben, mihelyt a történet megkezdődik, a hős máris komoly veszélybe kerül. A gyermek valóban így látja az életet” – olvassuk Bettelheimnél. De a mese vége mindig az, hogy a hős legyűri a nehézségeket. Egy olyan világot fest fel, amiben vannak megoldások és egy bizonyos, átlátható logika mentén történik minden. És erre most nagy szükségünk van.

Katarzis vagy megnyugvás?

Dóka Péter író, a Móra Könyvkiadó főszerkesztője szerint jelen helyzetben inkább népmeséket érdemes olvasni: „Mindegy, hogy feleség- vagy férjkeresésről, meggazdagodásról vagy éppen karrierről szól a történet, az üzenet nagyon hasonló: valaki vesztes helyzetből indulva nyertes lesz. A mégoly szép és értékes műmesék – gondolok itt Oscar Wilde, Andersen vagy akár Pavel Bazsov történeteire – általában jobban ki tudják váltani az olvasóból a katarzist, ügyesebben játszanak az érzelmeinkkel, mint a népmesék, viszont többnyire elvontabban és kevésbé általánosan kínálnak megoldásokat. Ha egyáltalán kínálnak. A népmesék főszereplői rendszerint megoldják a válságot, úrrá lesznek a nehézségeken.” A mesék egyszerre képesek arra, hogy segítségükkel időlegesen kizárjuk a valóságot, ugyanakkor valós problémákra kínálnak megoldást: „Azzal, hogy egy absztrakt valóságot tárnak elénk, jobban rá tudnak mutatni egy-egy problémára, és kiszűrik a sok zavaró mellékkörülményt. A népmesék annyira lényegre törőek, hogy többnyire nincsenek is bennük nevek és konkrét helyszínek, a szereplők egy-egy archetípus megtestesülései. Így aztán a népmesék mind a hosszuk miatt, mind a történet egyszerűsége, már-már vázlatossága miatt könnyen befogadhatók, és mindkét említett funkciót kiválóan ellátják: szórakoztatnak és tanítanak” – mondja Dóka.

Se könyvesbolt, se könyvtár, hol van hát most a mese?

Egyre több az olyan kezdeményezés, ami azt segíti, hogy minél több meséhez jussanak az otthonukba kényszerült emberek. Például J. K. Rowling április folyamán 20 nyelven teszi ingyenesen elérhetővé a Harry Potter regényfolyam első kötetét e-book formában az OverDrive oldalán, de olvasható már kifejezetten a vírusról írt mese is Bendl Verától. Az utóbbi hetekben pedig többen online olvasnak fel meséket, megkönnyítve ezzel többek közt a kisgyerekes szülők mindennapjait. Farkasházi Réka színésznő az elsők közt kezdett el meséket felolvasni zenekara, a gyerekverseket feldolgozó Farkasházi Réka és a Tintanyúl Facebook-oldalán. Miként mondja, „amikor tudatosult bennem, hogy se színház, se koncert, se semmi, rám tört egy erős szorongás. Ki kellett találni valamit, ami bennem és a zenekarban is tartja a lelket, valamint összefogja a közönségünket.” Aztán egyre többen bekapcsolódtak a naponta 16:30-kor kezdődő felolvasásba, sőt az online térben sokkal közvetlenebb az interakció, mint a színpadon, hiszen a gyerekek be tudnak jelentkezni, rá tudnak köszönni a felolvasóra, aki azonnal reagálhat is ezekre, ami nagyon fontos a kicsiknek. De a felnőttek is örömmel hallgatják a meséket, Réka több olyan visszajelzést kapott idősebb hallgatóktól, hogy arra a mesényi fél órára megfeledkeznek minden gondjukról.

Huzella Júlia színésznő szintén már az önkéntes karantén elején elindította Tíztőlmese nevű Facebook-oldalát, ahol reggel tízkor mesél a kicsiknek a polcán található mesekönyvekből. „Ha már amúgy is olvasok a gyerekeimnek, miért ne lehetne ezt online csinálni, hogy más is nézhesse” – mondja Júlia, aki rengeteg köszönetet kap a szülőktől, akik el tudják intézni a dolgaikat, míg a gyerekük végighallgatja a tízórási mesét. És nézi is, mert Huzella elsősorban képeskönyveket választ, és mintha a gyermekünk ott ülne az ölében, úgy mutatja neki az oldalakat.

Az eddig elhangzott mesék visszanézhetők a linkelt oldalakon, valamint Farkasházi Réka és Huzella Júlia is eléggé rákapott a mesélésre, így valószínű, hogy ha vége a járványnak, akkor is találkozhatunk velük online felolvasásokon. Persze az is fontos, hogy mi magunk olvassunk mesét gyermekeinknek, hiszen – ahogy Dóka Péter mondja – „az olvasás és a mesemondás talán azért is kiemelkedően fontos és üdítő tevékenység manapság, mert ilyenkor végre elszakadhatunk a képernyőtől, amelyhez a munkavégzés jelenleg sokunkat odaszegez”.

Önök milyen meséket olvasnak a gyermekeiknek a karantén alatt? Mi a család kedvenc meséje? Írják meg bátran kommentben, hogy ne maradjon magára senki.