Rigójancsi pálinkával

Nem is Wass Alberttel van a gond. Vagyis nincs is akkora gond vele. Irodalomkedvelő anyaként esküszöm, még ki is békülnék azzal, hogy a kötelező tananyag része, ismerjen csak meg minél több szerzőt, minél több művet, minél több világnézetet a gyerek, otthon úgyis elbeszélgetünk majd róla, hogy is van ez. Nincs is tökéletesebb téma a vasárnapi sütihez, mint újravenni az iskolai tananyagot, mi mást tehetnék, gondolkodó gyerekem van, nem bánnám, ha az is maradna, úgyhogy lesz majd Wass Albert máshogy, dobogókői kirándulás után, a rigójancsi mellé. Az meg már legyen az ő gondja, hogyan rakja helyre magában, hogy mást mond anya, és mást az iskola, gondolkodásra szánt ember helyett mégse illendő mindent megoldania a szülőnek.

A központilag kijelölt bemagolandó versszakokra is azt mondtam, jó, rendben, nem kell egy anyának mindennel szemben lázadnia, pláne nem két bölcsészdiplomával a fiókjában; megtanulja, felmondja, gyakorol memorizálni, kiállni és elmondani is, nem kell mindenben, ami állami és központi, unortodox módon a rosszat látni.

A pálinkafőzés tanulmányozása videofilm segítségével, a folyamat értelmezése a kémia tantárgy keretein belül, 13-14 éves gyerekeknek – ez viszont már az a pont volt, amelyiknél felszisszentem. Törekedni kell az élményszerűségre, értem, a gyakorlatban használható tudás elsajátításának fontosságával sem tudok anyaként vitatkozni, valahogy mégis aggaszt, hogy az épp az identitásuk után kutató, kamaszkoruk közepén a hormonjaikkal és úgy általában az egész világgal harcban álló kölykökre milyen hatással lesz, ha csütörtök reggelente, nulladik órában a pálinkafőzés rejtelmeivel ismerkednek meg. Majd – tegyük fel – szorgalmi feladatként ki is próbálják az otthoni lepárlást, tegyük fel, hogy túl is élik, tegyük fel, hogy nem is kapnak rá a pálinka ízére, de mindezek után hogyan értetem majd meg a minden ellen lázadó tinivel, hogy egyszerűen nincs helye az életében annak, amit az iskolában tanul?

Tudathasadás? Sebaj. Lefojtjuk azt is egy rigójancsival.