Maradj veszteg!

Nem mondták ki szó szerint, hogy karanténba helyezték a szállónkat. És ez remek pszichológiai érzékre vall. Egy nyugati gondolkodású ember szereti kontroll alatt tartani a dolgait. Vészhelyzetben pedig egyből az állampolgári jogai jutnak az eszébe, sőt intézkedni akar.

Számomra akkor derült ki, amikor levittem a szemetet. A mosolygós recepciós csajok helyett szájmaszkos egyenruhások sürgölődtek a portán, s miután kidobtam a zacskót a bejárat melletti kukába, az egyikük rögtön megmérte a testhőmérsékletemet. Járványügyi előírás, mondta, kintről jöttem. Igaz, hogy papucsban, neglizsében, de átléptem a küszöböt.

Egy szűkszavú, kínai nyelvű értesítést nyomott a kezembe: éjszaka két beteget vittek be a campusból. Eltartott egy ideig, mire kisilabizáltam, megértettem és fölfogtam, hogy egy ideig ez lesz a mozgásterem. Négy lépés a kukához, négy lépés vissza – így járják a vuhani csárdást.

Az is későn derült ki, hogy nem csak az ünnepekre kellett volna felkészülnünk. Dermesztő volt a mobilalkalmazás vírustérképén követni, milyen sebességgel pirosodnak ki az egyes tartományok. Vuhant hermetikusan lezárták, és mégis. Mintha előtte egy utolsót tüsszentett volna a város, bosszúból, amiért fel lett áldozva. 11 millió helyi lakost és 5 millió átutazót zártak össze a vírussal. Otthon ezt nehéz elképzelni. Ennyi magyar az egész világon nincs.

De ki az, aki nem iszkolt volna innen? Eddig ahány kínaival beszéltem, mindegyik úgy tudja, hogy hozzájuk menekültek a vuhani emberek. Így emlegetik őket, a kérdőíveken is így szerepelnek: „Érintkezett-e Ön vuhani emberrel?”

Most valamennyi tartomány harci készültségben van a visszamigrálás miatt. Helyi sajtóinformáció szerint kb. 160 millióan kelnek ismét útra. Ellenőrzőpontokkal, kijárási korlátozással, 14 napos karanténokkal várják vissza őket.

Az ünnepek előtt egyik kollégám elvonult meditálni a kerületünkben lévő kolostorba. Amikor pár hét után kilépett az utcára, sokkot kapott a látványtól. Azt hitte, kitört a háború. Visszakapcsolta a mobilját, akkor kapta a második sokkot. Futva tette meg a hazautat. Sose hallott a Covid-19-ről, azt hitte, hogy vegyi fegyver. Most karanténban meditál a szobájában.

Itt mindenki a karantén valamilyen formáját nyögi. Mielőtt elindulna, 14 nap a lakásban, miután megérkezik, 14 nap egy másik lakásban. Ez a mozgás ára. A hatóságok futnak a vírusaik után, a lakosság pedig karanténokban vesztegel. Önkéntesnek hívják, mert van humoruk.

Nekünk pedig időnk van elegendő elgondolkodni azon, hogy mi veszélyesebb az ember egészségére: a Covid-19 vagy pedig az ellene való védekezés? Nehéz a kettőt egymástól elválasztani. Ezt a teszteredményt talán sose tudjuk meg.