Archív cikkek
Elment a nagy mesemondó
Meghalt Csukás István.
Ő volt az az író, akit mindannyian szerettünk. Vagy legalábbis mindannyian viszonyultunk hozzá valahogyan. És ez a viszonyulás jó volt. Nemcsak mert gyerekkorunk nem létezett Pom Pom meséi vagy a Nagy Ho-ho-ho-horgász vicces, ugyanakkor megejtően emberi története nélkül. Mindannyian emlékszünk az örök Gombóc Artúrra, aki mindenféle csokoládét szeretett. A szeretetéhes Süsüre, akinek vidám lelkét senki se érti, se gyerek, se nő, se férfi. „Senki, senki itt a világon, mi is az én titkos, nagy álmom” – kántálta Csukás a híres egyfejű rímeivel, pedig érteni látszott őt az azóta felnőtt három-négy generáció. S bár gyerekkönyvszerzők jöttek, mentek, ő mindig ott volt a könyvespolcainkon, a fejekben és a tévében.
Csukás a hatvanas években fordult a gyermekirodalom felé, de nagyszerű költő is volt, és színdarabot is írt. Kossuth-díjas író, a Nemzet Művésze volt, megérdemelten.
„Szerencsés ember vagyok, hogy abból élhetek, amit szeretek csinálni, emiatt már pusztán abban is örömöm telik, hogy még lélegzem” – mondta tavaly nyáron egy népszerű magazinnak. S hát létezik-e szerencsésebb élet annál, mint amikor az ember hivatása azonos a létével?
Mindannyiunk nagy öreg mesemondója fölszállt a mennyekbe.
KA
-
Archív cikkek2020.01.30. 3:22
„Ott a sötét vár rám, a végtelen sötétség…”
-
Archív cikkek2020.04.01. 8:11
Teljhatalom: a vírus miatt meg kell épülnie a Városligetnek
-
Archív cikkek2020.05.07. 8:40
Sikerült koronavírusos koreai munkásokat importálnia a kormánynak Gödre
-
Archív cikkek2020.02.17. 1:00
„Örüljenek, hogy ilyen futballszerető miniszterelnökük van”