Középen állva, vagy erőt mutatva?

Szinte sorsszerű, hogy a német kereszténydemokraták szinte kimondhatatlan neve miatt csak AKK-nak hívott elnöke, éppen aznap jelentette be lemondását, amikor a magyar miniszterelnök-pártelnök Berlinben meglátogatta. Annegret Kramp-Karrenbauer alig több, mint egy évet töltött Angela Merkel utódaként a pártelnöki székben, követve elődjének liberális polgári irányvonalát, keményen zárva jobbra, kevésbé keményen, de zárva a kommunista utódpárt, de nem általában a baloldal felé – folyamatosan azt hangsúlyozva, hogy a CDU „a Közép” pártja. Erről eszünkbe juthat „a centrális erőtér” fogalma, ami szintén valamiféle középpárti küldetést fogalmazott meg, ám messze nem ugyanaz, hogy ha valaki középen áll, vagy ha az önmaga által definiált középről erőteret igyekszik képezni.

Érdemes lenne áttekinteni a német és magyar polgári-konzervatív táborok közti különbséget, most azonban elégedjünk meg annyival, hogy AKK lemondása a hangsúlyozott középpártiságból fakadó jellegtelenség logikus következménye. A merkeli években teljesen eltűnt Helmut Kohl egykori pártjának kereszténydemokrata karaktere. Az energiapolitikában a Zöldek, az adózási rendszerben a szociáldemokraták, a társadalompolitikában általában a liberális baloldal nyomásának engedve. A leállításra váró atomerőművek, a vagyonosabbak megadóztatása, vagy az azonos neműek házasságának törvényi lehetővé tétele jól jelzik ezt a folyamatot. Ehhez jött még a 2015-ös év „Willkommenskultur”-ja, ami menekültek/migránsok nagylelkű befogadásával szükségképp próbára teszi a társadalmi integráció lehetőségeit. Ideig-óráig növelhette mindez Merkel kancellár népszerűségét, aki egyébként még ma is a legnépszerűbb, leginkább kormányozni képes politikusok között szerepel a közvélemény-kutatásokban, noha nimbusza erősen meg is kopott. De a hangsúlyos középen állással, ami ugyanakkor kirekeszti a demokratikus politikai szereplők közül a lassacskán országszerte két számjegyűvé erősödő, szélsőjobbnak nevezett AfD-t, kizárva velük akár csak bármiféle taktikai együttműködést is, szükségképp lehetetleníti el a karakteres kereszténydemokrata kormányzást akkor, amikor a baloldalon az egyre erősebb Zöldek a szocdemekkel és a szalonképessé váló kommunista utódpárttal egyre erősebb tömböt alkotnak.

AKK azzal indokolta lemondását, hogy nem tudta összhangba hozni a párton belüli irányvonalakat, vagyis világos perspektívát kijelölni a jövő évi választásokra. Utódjának, és ezáltal a kancellári szék lehetséges várományosának kiválasztása ez év végéig még sok heves vitát fog kiváltani a német közéletben. Az azonban biztos, hogy csak egy, a hagyományos konzervatív értékeket is karakteresen képviselni tudó politikusnak van esélye megállítani az AfD további erősödését és a CDU hanyatlását. Vagyis nem csak középen állva, hanem onnan erőt is mutatva.

Prőhle Gergely