Kockapóker – gondosan csomagolva

„Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék” – Vörösmarty Mihály

Nincs otthon még egyetlen kockaköve sem? Pedig Magyarország térkő-nagyhatalom. Talán nincs is olyan Pestre utazó hazánkfia vagy turista, aki legalább egyszer ne nézett volna körül a Vörösmarty téren. Legutóbb 1986-ban építették át a placcot, kitiltották a gépjárműveket és a becsatlakozó utcákat is sétálóutcává alakították. Ráfért tehát a ráncfelvarrás, amire nemrégiben több mint kétmilliárd forintot fordítottak.

Első pillantásra meghökkentő látványt nyújt az évszázados házak karéjában az a fém és plexi kaloda, amit az 1908-ban közadakozásból létrehozott emlékmű fölé felhúztak. Az állagmegóvó és fenntartó pavilon kétségtelenül jobban mutat, mint fekete nejlon hullazsákba bújtatott és cukorspárgával átkötött társai.

Az esténként hangulatosan megvilágított téli védőburkolatot a Hello Wood csapatának köszönhetjük, ígéretük szerint minden tavasszal elbontják majd. A szoborcsoportot szépen restaurálták, a körülötte lévő ovális térmag sötét andezitburkolatot kapott. A tér teljes kövezetét lecserélték, a kopott betonlapok helyére strapabíró, időjárásálló és csúszásmentes lapkövek kerültek. De már az eltelt rövid idő alatt is számos elem elmozdult, csorba lett és veszélyezteti a sétálókat. A kutat hátrébb helyezték – vizét ihatóra cserélték –, hogy ne lógjon annyira a képbe, és még több pavilon férjen el rendezvények idején. (Jól értesültek és rossz nyelvek szerint ez volt a valódi rekonstrukciós motiváció.) A régi, kedves kovácsoltvas kerítést elbontották, „cserébe” hagytak belőle mementónak egy szeletet, motívumát az ágyások kőfalának oldalába vésték sormintának. A tér arculatához tartozó kandelábereket is felújították és modern oszlopokkal kiegészítve energiatakarékos köz- és díszvilágítási rendszert kaptak. Bár szellősebb, letisztultabb lett az összkép, az új arculattal az eddigi térhasználatot erősítették fel, ezért a tér nem válhat igazi agorává. A Gerbeaud cukrászda előtt elhelyezett Budapest felirat pedig több mint fölösleges, hogy vizuális megjelenéséről már ne is beszéljünk. Horror vacui.

Csontó Sándor