Kit érdekel más gyereke?

Ugyanazok az országok törekednek leginkább az ott élő gyerekek egészségének megóvására, amelyek egyúttal a bolygó más részein élő gyerekek környezetét tönkreteszik. Ez derül ki az ENSZ Gyermekalapjának kedden közzétett jelentéséből.

Világszerte veszélybe kerülhetnek a gyerekek a fejlett országok túlfogyasztása miatt, fogalmazza meg súlyos megállapítását az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) jelentése. Sőt, több gazdag ország még a saját határain belül élő gyerekek egészségére sem figyel kellőképpen. 

„Ha a világ összes országa a leggazdagabb országokhoz hasonlóan fogyasztana, több mint három Földre lenne szükség az igények kielégítésére”

állapították meg a dokumentum összeállítói.

A jelentésben 39, az Európai Unióhoz, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) tartozó országot vizsgálnak meg. A tanulmányban többek között a levegőben lévő mérgeket, a vegyszerek okozta károsodásokat és a lakások nedvességtartalmát ellenőrizték. A kutatás összeállítói megállapították, hogy még ezekben az országokban is több mint 20 millió gyereknek magas a vérében az ólomszint. 

„Sok fejlett ország igyekszik viszonylag egészséges környezetet teremteni a határaikon belül élő gyermekeknek, ám ezek az országok a világ legnagyobb környezetszennyezői, így a bolygó más részein élő gyermekek környezetét tönkreteszik”, fogalmazott Gunilla Olsson, a szervezet kutatóintézetének a vezetője. A jelentés szerint Finnország, Izland és Norvégia törekszik leginkább az ott élő gyerekek egészségének megóvására. 

Egyúttal azonban ezen országok lakói érdeklődnek legkevésbé aziránt, hogy szennyezőanyag-kibocsátásuk milyen hatással van a világ más részeire.

Spanyolország, Írország és Portugália bizonyult a leginkább kiegyensúlyozottnak abból a szempontból, hogy miközben viszonylag csekély mértékben járulnak hozzá a globális környezetszennyezéshez, az ott élő gyermekeknek igyekeznek egészséges életfeltételeket biztosítani.

Az UNICEF vizsgálatai a gyereket helyezik középpontba, akinek fizikai egészségére, mentális jólétére és készségeire egyaránt hatással van a saját közvetlen világa, az őt körülvevő tágabb világ és az egész világ. Így jelentéseiket ezen szempontrendszereket vizsgálva állítják össze. 

A „világ egésze” a gyerekek körülvevő fizikai és politikai környezet tágabb vonatkozásaira utal. Tartalmazza az épített és természeti környezet elemeit helyi, regionális, országos és globális szinten. Míg a gyerekek közvetlenül nem lépnek kapcsolatba velük, ezek az elemek alakítják a gyerekek élményeit. Egyes gazdag országok lakosságszámukhoz képest különösen káros környezeti hatást gyakorolnak a Földre. Évente átlagosan 9 tonna CO2 keletkezik fejenként a jelentésben elemzett országokban. Egy átlagos luxemburgi polgár szén-dioxid-kibocsátása meghaladja az évi 36 tonnát, ami több, mint a hét legalacsonyabb fogyasztású ország emberének együttes lábnyoma. Magyarország ebből a szempontból a meglepően jó eredménynek számító 6. helyet érte el a rangsorban.

A „gyermek körüli világ” azon természetes és épített környezetet vizsgálja, amelyekkel a gyerekek közvetlenül érintkeznek. Az otthonok, a környező közterek, a lakhatás és a helyi környezet minősége közötti kölcsönhatások, a közlekedési rendszerekkel és a mobilitással kapcsolatos problémák hatással vannak a gyermekek fizikai és mentális egészségére, valamint kognitív, érzelmi és szociális fejlődésükre. Többek között Magyarországon ötből több mint egy gyerek van kitéve nedvességnek és penészes környezetnek, amelyek a fő környezeti kockázati tényezők otthonon belül. Ide tartozik még az otthonon belüli túlzsúfoltság, a saját íróasztal és csendes tanulási hely megléte. Egy átlagos országban minden hetedik 15 éves nem rendelkezik ezekkel a feltételekkel. Hazánk e tekintetben a középmezőnyben, a 22. helyen szerepel a sorban.

Sajnos a gyermekek jólétét és fejlődését közvetlenül és kézzelfoghatóan befolyásoló szempontrendszert vizsgálva Magyarország elvérzett.

Mindössze a 34. helyen szerepelünk a 39 ország között, amikor a gyerekek levegő-, víz- és ételfogyasztását, valamint a hőnek/hidegnek, fénynek, zajnak és veszélyes anyagoknak való kitettségét, vagyis magát a „gyermek világát” vizsgálták.