Orbán Balázs: Rule of Blackmail, avagy a zsarolás uralma

A Pesti Hírlap frissen megjelent, ingyenes hétvégi kiadásából adjuk közre Orbán Balázs publicisztikáját.

Feljegyezték Napóleonról, hogy legnagyobb sikerének a francia polgári törvénykönyv európai elterjesztését tartotta. Ez elsőre meglepő lehet, hiszen Napóleon egész Európára kiterjedő hódításai, majd vereségében is grandiózus öröksége a mai napig félelemmel vegyes csodálatra késztetik a történelem iránt érdeklődőket. Ahogy a német filozófus, Hegel fogalmazott Napóleon jénai bevonulása után: „A császárt – ezt a világszellemet – láttam kilovagolni a városon keresztül”. Ehhez a nagyszabású jelenethez képest látszólag eltörpül egy polgári törvénykönyv elfogadása.

Látszólag. Ugyanis Napóleonnak igaza volt. Semmi sincs akkora hatással egy társadalom működésére, mint a jogrendszer és az amögött meghúzódó elvek. Az első európai polgári törvénykönyvek véglegesen átformálták a kontinens arculatát: a felvilágosodás eszméi a gyakorlatban is elterjedtek az egész kontinensen.

A történelemben számos példa akad még hasonló jogi expanzióra. A híres-hírhedt ópiumháborúk célja sem kizárólag az ópiumkereskedelem kínai legalizálása volt, hanem – tágabb kontextusban – az, hogy a Brit Kelet-Indiai Társaság ne a kínai, hanem a brit törvények szerint kereskedhessen Kínában. Kína elzárkózott ettől, így egyszerre brit hadihajók jelentek meg partjainál.

Nem nehéz meglátni a jogvita mögötti zsarolást: Kínának katonai erővel kellett szembenéznie, mert nem volt hajlandó változtatni törvényein. Zsarolás, azaz „blackmail” – ahogy ezt angolul nevezik. Persze más történelmi kontextusban, de mégis hasonló jelenségre utalt Orbán Viktor miniszerelnök hétfői esszéjében, amikor az EU jogállamisággal (Rule of Law) kapcsolatos politikáját a „Rule of Blackmail” rendszerének nevezte.

A brüsszeli vezetés – s különösen az Európai Parlament (EP) – egyre gyakrabban fogalmaz meg úgynevezett jogállami aggályokat a kelet-közép-európai, jellemzően később csatlakozott, s bevándorlásellenes, szuverenista, illetve sokszor konzervatív politikát folytató tagállamokkal szemben. Közben pedig az EU és az EP egyre inkább átértelmezi és tágítja, végső soron kiforgatja a jogállamiság fogalmát. A fogalomhoz eredetileg hozzátartoznak olyan fontos jogelvek, amelyeket mindenki elfogad és értékként tisztel, mint például a törvény előtti egyenlőség, a normavilágosság követelménye, a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma.

Már nagyon régen felmerült, hogy ha Magyarország nem változtat politikáján, az az EU-s források megvonásához, s az úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárás elindításához vezet majd. Utóbbi eljárás súlyosságát jelzi, hogy az EU-s zsargon szimplán politikai atombombának nevezi. Valóban: ha nem is brit hadihajók képében, de a zsarolás már akkor, 2013-ban megtörtént. Az akkor felmerült kérdéseket tárgyalásos úton sikerült tisztázni, ezért az EP új szempontokat vetett be. A 2018-ban elfogadott Sargentini-jelentés már jelentősen átértelmezi a jogállam klasszikus fogalmát, s olyan kritériumokat kér számon jogállamiként, mint hogy a magyar Alaptörvény miért férfi és nő kapcsolataként írja le a házasságot, vagy miért ábrázolják anya- és apaszerepben a magyar tankönyvek a nőket és a férfiakat. Ezeknek már semmi közük nincs a jogállamisághoz, ezek politikai ideológiai kérdések. Így kiderült, a zsarolás tárgya is ideológiai alapú: Magyarország vagy progresszív liberális társadalompolitikát folytat, támogatja a brüsszeli bevándorláspárti álláspontot, és feladja az egyenlő nemzetek szabad együttműködésére alapuló Európa-politikáját, vagy – hajóágyú híján – érkezik a politikai atombomba.

A héten ez ügyben újabb fejlemény történt: az EP a minap „pontosította”, hogyan értelmezi (át) a jogállam fogalmát annak érdekében, hogy az ideológiai zsarolás hatásosabb legyen. A pontosítás apropója egy, most épp Lengyelországot elítélő határozat, amely olyan intézkedések megvalósulását kérte számon a lengyelektől, mint az LMBTQ-felvilágosítás az iskolákban, az azonos nemű párok örökbefogadásának támogatása, az azonos neműek házasságának intézményesítése. Majd pedig az Európai Bizottság hozta nyilvánosságra nagy csinnadratta között az új migrációs javaslatát, amely elvileg arról szól, hogy immár nincs kötelező kvóta. A dokumentumokat olvasva azonban egyértelmű, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz: a Bizottság továbbra sem azon gondolkodik, hogy hogyan ne jussanak be az illegális bevándorlók az Európai Unió területére, hanem hogy a már bejutott embereket hogyan lehet az egyes kormányok nyakába varrni. Mi ez, ha nem a kötelező kvóta átmaszkírozva?

Nincs olyan tankönyv, amely szerint a bevándorláspolitikával, családpolitikával vagy az Európa-politikával összefüggő kérdések a jogállamiság fogalmába tartoznának. Ebből is látszik, hogy EP valójában nem a jogállam miatt aggódik, hanem a progresszív liberális nyílt társadalom eszméjének megvalósulását szorgalmazza. Sajnos ehhez csak ürügy a jogállamiság eszméje. Zsarolás, melynek célja a liberális ideológia terjesztése. Ezért a kifejezés: Rule of Blackmail – a zsarolás uralma. S mint láttuk, akárcsak Napóleon idején, a jogrendszer átalakulása egész társadalmakat képes átformálni. Ezért nem szabad engedni nekünk, kelet-közép-európaiaknak az ilyen „jogállami” zsarolásnak.

A szerző a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára.

(A lapunkban megjelenő publicisztikai írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.)