A népét szolgálja

Ukrajnának már sikerült megválasztani valakit, aki egy sorozatban ígért nagyot, de azt végül a való életben váltotta be – olvasható Pósa Lilla a 168 Óra hetilapban megjelent Demokrácia kontroll nélkül című írásában.

„– Hagyjuk, hogy döntsön Ukrajna népe. / – Demokrácia kontroll nélkül? Imádom ezt a játékot. Már jó ideje nem volt részem ilyen adrenalinlöketben!” – hangzik az egyik első párbeszéd A nép szolgája című sorozatban. A valóságot pedig már ismerjük, épp annyira meglepő, mint a szériában: itt egy színészt, ott egy történelemtanárt választottak meg Ukrajna elnökévé. A sorozat hazai bemutatásának azonban mégis most, a háború kitörése után van jelentősége. Az RTL Klub (más országokban a Netflix) úgy gondolta, hogy ezt látni kell, és valóban így van. A nép szolgáját 2015-ben mutatták be, három évadot élt meg, a végére pedig Vaszilij Petrovics Goloborodko, vagyis Volodimir Zelenszkij valóban Ukrajna elnöke lett.

A sorozatra ugyan szitkomként hivatkoznak, direkt utalásaival viszont inkább politikai szatíra. A magyar nappalikból nézve pedig van egy különleges bája. Egy egyszerű középiskolai történelemtanárból nagy ember lesz, csak mert őszinte, noha, teljesen véletlenül – egy a YouTube-ra posztolt videóból – tudták meg az emberek, hogy mit gondol valójában a világról. Később kiderült, hogy diákjai segítették hozzá ahhoz is, hogy indulhasson a választáson: crowdfundin (vagyis közönségi finanszírozásos) kampánnyal szedték össze a szükséges összeget. Vaszilij Petrovics Goloborodko – Vája, ahogy a családja hívja – ráadásul reménytelenül kívülálló a politikai elithez képest: elvált, szüleivel és az unokahúgával él, akik megválasztásáig minden nap emlékeztetik őt arra, hogy egy szerencsétlen alak, és amikor elnök lesz, akkor is az első dolga, hogy a postára rohan, és befizeti a mikrohullámú sütőre felvett hitelét. Naivságával is azonnal belopja magát a nézők szívébe.

A legmegkapóbb mégis az okos humor. Nem vár, hogy leessen, hamar jön a következő poén, amivel csak tetézi az előzőt. Az első négy részben a választási kampány előzményeit és Vája elnöki felkészítését láthatjuk, amiket az ukrán politikai elit korrupciós ügyeire való kitekintésekkel szórtak tele. Humora leginkább naivitására alapoz, a történelemtanárból lett elnök mégis egyre jobban beletanul a politizálásba. A postán például kiderül, hogy minden hónapban kisorsolnak egy szerencsést, akinek elengedik a hitelét, és mit ad Isten, ebben a hónapban épp az elnök nyert. Ezt Goloborodko készséggel el is hiszi, és nagyon hálás. Érdekessége a sorozatnak, hogy korábban azt gondolhattuk, hogy Ukrajna bár a szomszédunk, teljesen más világ, de nem – ugyanazok a családi, hatalmi, politikai harcok folynak.

Egy különbség azonban mégis van. Vaszilij Petrovics Goloborodko első elnöki beszédében azt mondja, egyelőre nem tudja, mit kellene ígérjen, hogy jobb legyen a világ: „Egyet viszont tudok, bármit is tegyünk, nem lehet szégyenletes a gyermekeink szemében, vagy a szüleinkében, sőt senki más szemében. Erre, Ukrajna, büszkén megesküszöm”.   

(Hasonló témájú írásokat a 168 óra legfrissebb, csütörtöki számában olvashat.)