Szétbombázott gazdaság

Ukrajna iparát nagy múlt és szerény jelen jellemezte, de az orosz invázióig még volt miben reménykedni – olvasható Hiver’t-Klokner Zsuzsanna 168 Óra hetilapban megjelent „Ágyútól traktorig” című írásában.

Az ukrajnai Zaporizzsjában gyártott Zaporozsec valaha olyan népszerű autó volt a keleti blokkban, hogy még Vlagyimir Putyinnak is volt egy ZAZ-968-asa 1972-ben. Viccek is születtek arról, hogy azért olyan kicsi és könnyű az autó, mert lényegében csak egy szovjet tank indítómotorja. A nehézipar fénye mára megkopott, ráadásul jelenleg beláthatatlan a jövője: ahol valaha gyárak álltak, az most az orosz invázió miatt hadműveleti terület húzódik. A rakétákkal lőtt ukrajnai ipari létesítmények közül néhány eleve jó ideje alig-alig termel. Ásványkincsekben egykor valóban gazdag volt Ukrajna, de a legértékesebb, legjobb minőségű készleteket rég kitermelték szénből és vasércből. Így az ezekre alapozott nehézipar sem volt kellően versenyképes. 

„Kelet-Ukrajnában a Luhanszk és Donyeck megyét tömörítő Donbasz-régió már a szovjet érában gazdasági válsággóc volt, mert a nehézipari tömegtermelést elavult technológia jellemezte, a szénbányászat is csak szubvencionálások révén volt működőképes, ami éreztette hatását az életszínvonalban. Ráadásul a Krím félszigetet leszámítva ez volt talán a leginkább orosz ajkú terület, az itt élők nem szimpatizáltak Ukrajna nyugatosodó törekvéseivel” – mondja a 168 Órának dr. Karácsonyi Dávid, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetének tudományos munkatársa. A felszín alatt tehát parázslott az elégedetlenség. Luhanszk és Donyeck régió elveszítése nagy érvágás volt az ukrán iparnak, és szerepet játszott abban, hogy 2015-ben 31 százalékkal csökkent az ország exportteljesítménye.

A Kelet-Ukrajnában még meglévő nehézipari létesítmények, bányák napjainkra a túlélésért küzdenek. Közülük több azért épült le az elmúlt évtizedekben, mert felbomlott a korábbi együttműködési rendszer: Oroszország volt a legnagyobb export-import-partner.

Az ipari óriáscégek jövője bizonytalanná vált az immár nem orosz orientáltságú Ukrajnában. „Mint ahogy ezt lehet látni a belarusz nehézipar esetén, amely Minszkbe koncentrálódik – ez az egyetlen olyan európai nagyváros egyébként, amelyben nem a szolgáltatási szektor dominál, hanem a nehézipar. Itt a vállalatok azért tudtak túlélni, mert a belarusz kormány továbbra is szorosan együttműködik Moszkvával. Ukrajnában a nehézipar megsínylette az ország önállósodását, és ezért figyelhető meg, hogy Kelet-Ukrajnában a lakosok sokáig nem nézték jó szemmel az Európához való közeledést, aminek inkább Kijev és Nyugat-Ukrajna volt a motorja” – mondja Karácsonyi Dávid. Az orosz hadsereg inváziója azonban most éppen a vele korábban együttműködő, oroszbarát lakossággal rendelkező nehézipari településeket bombázza szét. Ezzel azt érték el, hogy most már egész Ukrajna oroszellenes, nemcsak a nyugati országrész.

Ukrajna legfontosabb „exportcikke” az emberi munkaerő, amely eddig vendégmunkásként, most pedig menekültként jelenik meg az Európai Unióban. Valószínűleg hamarosan túlkínálat mutatkozik ukrán munkaerőből, ami le is nyomja az árát.

(A teljes cikk a 168 óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)