Valamiben máris legyőzhették volna a NER-t

Azt mondják, ismét tett egy szívességet Orbán Viktornak az egyesült ellenzék. Pedig nincs abban semmi rendkívüli, hogy Iványi Gábor nem lesz az amúgy sem létező köztársaság elnöke – olvasható Buják Attila a 168 Óra hetilapban megjelent Elnökök alkonya című írásában.

Amikor a dolog pár hete felmerült, tulajdonképpen csodálkoztunk. A sors ajándékának tekintettük. De gyorsan ki is józanodtunk. Az ellenzéki elnökjelölt pozícióját március 10-én tizenöt percig Róna Péter, Angliában élő magyar közgazdász tölti be.

Hogy a történet központi szereplője, Iványi Gábor, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség lelkésze, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke sokáig nem szólalt meg, azon nincs mit csodálkozni. Mit lehet ilyenkor mondani? Már az elején világossá tette, hogy nincs jelölti ambíciója. 

Iványi idős, betegeskedő ember, tavaly erősen lefogyott, háta mögött teljes, megformált életmű áll. Nem agárverseny résztvevője, akit be lehet indítani, aztán a rajtot vissza lehet lőni. Ráadásul a Dankó utcai jótékonysági „birodalom” évek óta anyagi-jogi szorongattatást, állami ridegtartást szenved. Iványival együtt kínlódnak a szegényei is. Pár éve az ingatlanjait is el akarták venni. A jelöltség neki ma inkább kockázat, mint elégtétel. Itt szúrjuk közbe a pontosság kedvéért: Róna Péter (bár nem ő tehet róla) szinte semmit sem kockáztat: saját szakállára szerepel. Hazajön Budapestre, bemegy az ATV-be, majd a Parlamentbe. Mintha az ellenzék nem mérte volna fel, hogy a cserével mit veszített. Hogy ott állhatna tizenöt percig valaki, szemben a hajléktalanok programszerű üldözőivel. És néhány jó szót szólna.

Régóta köztudott volt, fel lehetett rá készülni, hogy Áder János köztársasági elnök mandátuma 2022 májusában lejár. Orbán által kijelölt utóda, Novák Katalin családminiszter az első női elnök lesz. 

Az ellenzék darázsfészekbe nyúlt, amikor Iványi Gábor jelölésétől elállva a „nemzetközi hírű professzor” mellé állt. Ekkor derült ki, hogy a lelkész ellen is felmerülhet kifogás. Kampányemberek kezdték mondogatni: morális fűtöttsége, a romákért érzett elkötelezettsége miatt sokak szemében ő is „vörös posztó”, ő is lehet megosztó személyiség. Az idő azonban sürgetett. Dönteni kellett.

A szempontok között szerepel az is, hogy a Jobbik vétójának oka nem is Iványi Jobbik-ellenes múltja. Ez ma már keveseket érdekel. Tulajdonképpen Márki-Zayt akarták a jelöléssel „móresre tanítani”. Befolyásukat, súlyukat akarták demonstrálni. Igazolni, hogy Jakabnak is vannak önálló gondolatai és kitüntetett kapcsolatai.

Végülis ránézésre úgy fest, eltékozoltak egy csomó erőt, időt, s kínos megoldás született. A morális következmények ennél is súlyosabbak. A kompromisszumok tengerén hajózva az ellenzékből kiveszett valami, amiben a NER-t meg tudták volna verni. Valami, ami többet jelent, mint a plakáterdő vagy a kampánypénzeső. Valami, ami végső ponton a győzelemhez nélkülözhetetlen: a méltóságtudat és az erkölcsi nagyság. Motoszkál bennünk a gyanú, lehet, hogy nem is volt ilyen.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb, csütörtöki számában olvasható.)