Jó én, rossz te

Ritkán egyezik a tudomány és a vallás álláspontja olyan kérdéskörben, mint az LMBTQI-társadalommal szembeni elfogadás. Az előítélet azonban mindenen átgázol – olvasható Pósa Lilla a 168 Óra hetilapban megjelent Öröklött szemellenző a gyűlölet című írásában.

Hiába a tudomány, hiába a jártasság, hiába a pápa szava. Január végén újra felrobbant a közösségi média a gyűlölethullámtól, ami az LMBTQI-társadalomra szakadt azután, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Pszichológiai Társaság kiadta közös szakmai állásfoglalását a pedofiltörvény módosításáról. A szakmai szervezetek szerint a gyermekek védelme szempontjából a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb büntetőjogi fellépés egyértelműen és határozottan szükséges, de a törvény – megszavazott formájában – veszélyezteti a fiatalok egy részének mentális egészségét. Tisztázták többek között azt is, hogy tudományos vizsgálatokkal tudják alátámasztani, hogy a heteroszexuális személyek, párok által felnevelt gyermekek közül éppen annyian válnak az LMBTQ-társadalom tagjává, mint a homoszexuális párok által felnevelt gyerekek közül. A közösségi oldalra is kiposztolt állásfoglalás alatt a kommenteket rövid időn belül le kellett tiltani, olyan sok trágár és mocskolódó sor érkezett.

Síklaki István szociálpszichológus szerint előítéletei mindannyiunknak vannak. Ezeket általában szülőktől, az otthoni környezetből, iskolából, baráti társaságból hozzuk.

„Persze nem elvárható, hogy mindenki szeressen mindenkit” – mondta Síklaki. Az azonban igen, hogy saját meggyőződéseink, érveink és ellenérzéseink miatt ne rekesszük ki a társadalomból, csoportból vagy akár a családból azokat az embereket, akik valamiben különböznek tőlünk.

Síklaki szerint legfőképpen azok az emberek harsogják leghangosabban előítéleteiket, akik önmagukkal sincsnek túl jó viszonyban. Ha valakinek az önértékelése rendben van, nincs szüksége arra, hogy másokat megszégyenítsen, vagy lekicsinylő módon beszéljen róluk.

Noha előítéletekre nem igazán lenne szükségünk, a szetereotípiák segítenek eligazodni a világban. „Ezek nélkül nem tudnánk elég jól működni és saját belső térképeinket megfesteni. A baj akkor van, ha kontrollálatlanul zárunk embereket skatulyába, és bélyegezzük meg őket” – magyarázta a pszichológus. A problémát legfőképp az a motiváció okozza, hogy szeretjük magunkat pozitív színben látni, különbnek másokhoz képest.

Ha a személy egy bizonyos csoporthoz tartozik, akkor a saját csoportját értékesebbnek tartja. Megpróbál olyan értékeket és különbségeket felmutatni, amitől különb lesz a másiknál, a kiszemelt kisebbségi csoportot pedig ezáltal megvetheti.

Ezzel azonban senkinek, főleg egy ország kormányának nem lenne szabad visszaélni. A szakember szerint ha egy kormány a figyelmet rá akarja irányítani egy kisebbség elleni gyűlöletkampányra, és ezzel próbál pozitív képet festeni magáról, akkor az konkrétan azt jelenti, hogy megvezeti az embereket, és kihasználja alapvető ösztöneiket. „A mai magyar kormány is ismeri a tudomány álláspontját, de akkor is szembemennek vele, mert most másképp kívánja az érdekük. Visszaélnek az emberek érzelmeivel, ennek vagyunk a tanúi” – tette hozzá.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap, legfrissebb, csütörtöki számában olvasható.)