Kína csökkenő népessége válságot okozhat

Kevesebb gyerek születik Kínában, ezért bajban van a gazdaság.

Demográfusok egy része szerint már késő cselekedni, másik részük viszont drasztikus lépéseket javasol. Ha nem változtatnak a családpolitikájukon, akkor összeomolhat a kínai gazdaság, és magával ránthatja a világgazdaságot is.

Ha egy ország születésszáma egy év alatt 12 millióról 10.6-ra esik vissza, legtöbb kormány még nem pánikolna. De nem úgy Kínában, ahol ez elég nagy kalamajkát okozhat. Pláne ott, ahol zsinórban az ötödik évben csökkent a kínai újszülöttek száma. Ez demográfiai krízishez, gazdasági válsághoz, majd a stabilnak hitt politikai rendszer megdőléséhez vezethet. A sors iróniája, hogy az egyre növekvő életszínvonal miatt az ázsiai országban megnőtt a várható élettartam, így csökkent a munkaképes korúak aránya a nyugdíjas korúak számához viszonyítva. A munkaerőhiány gátat szabhat a gazdasági növekedésnek, miközben az állam az elöregedő társadalom támogatásához egyre kevesebb adóbevétellel számolhat.

A helyzet óriási problémát okoz Pekingnek, a bántó demográfiai adatok mellett kiderült, hogy a 2021 utolsó negyedévében a növekedés 4%-ra lassult. A Kommunista Párt már évek óta igyekszik orvosolni a helyzetet, hiszen a családoknak 2016-tól engedélyezi két gyermek vállalását, sőt, a tavaly óta már hármat is szabad. De ez sem vezetett még eredményre, az ok pedig a kínai nők egyre gyorsabb ütemű öntudatra ébredése. Ezzel kapcsolatban Salát Gergely Kína-szakértő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója azt mondta, hogy a kínai nők számára egyre fontosabb a karrier és a jólét, nem szeretnék magukat több gyerekkel lekötni. „De ez nem föltétlenül női döntés, a férjek is így vannak vele. Ugyanakkor a kínai társadalom még mindig konzervatívabb, mint a legtöbb nyugati, normálisnak az számít, ha az ember házas, s egy gyereket azért a többség szükségesnek tart a teljes élethez.” Összességében elmondható: amikor akarták a nagycsaládot, akkor nem lehetett, amikor pedig nyitott a Párt, már a családok húzták be a kéziféket.

Wang Feng, a Kaliforniai Egyetem szociológia professzora a New York Timesnak elmondta, Kínában majd jól megjegyzik 2021-et, mert ez lehet az utolsó olyan esztendő, amikor a kínai összlakosság száma még nőtt, ugyanis a 10.6 milliós születésnél csak kb. 500 ezerrel kevesebb a halottak száma. Vagyis lassan összeér az olló, hiszen a legpesszimistább kalkulációk sem feltételezték, hogy mostanra ilyen szűk lett a kettő különbsége. A jóléti társadalmak nagy részében hasonló tendencia figyelhető meg, a probléma Kína esetében az, hogy 1980-tól 2015-ig tiltották az egynél több gyermekkel tervezést, így olyan szociális minták alakultak ki, amely a nőket az anyaság helyett az önmegvalósítás és a munka világa felé terelte. Innen már nem lesz egyszerű a visszatérés.

Az ország a demográfiai adatokkal együtt hétfőn arról számolt be, hogy az év utolsó negyedévében 4 százalékra lassult a növekedés. Mi lehet a megoldás? Salát Gergely nem túl borúlátó, szerinte a születésszabályozás évtizedeiben „kialakult egy modern középosztály, amely már nem is akar egynél több gyereket, sőt sokan egyet sem akarnak. Ezért az aktív korúak száma már egy évtizede csökken, hamarosan az össznépesség is fogyni kezd, s a társadalom elöregszik. Gazdasági problémák bőven lesznek emiatt, de összeomlásra nem számítok, mert a vezetés gőzerővel keresi a megoldás. Egyrészt egyre több tartományban vezetnek be születésösztönző politikát, másrészt a gazdaságban a termelékenység növekedése, a robotizáció, a további modernizáció enyhítheti a munkaerőhiányt.”

Az egyik legismertebb kínai közgazdászt, Ren Zeping az ország leismertebb közösségi média felületén, a Weibón közzétett egy számítást, ami szerinte megoldaná a problémát, ha Peking 313 milliárd dollárnak megfelelő összeget különítene el olyan ösztönzők kifizetésére, mint pénzjutalom, párok adókedvezménye és még több állami gyermekgondozási ellátás. Ha mindez megvalósul, úgy gondolja, egy évtizeden belül Kínában 50 millióval több baba fog születni. Kína vezetője, Hszi Csin-ping a múltban hasonló intézkedéseket javasolt, bár nem ilyen gyors léptékben. Nemrégiben Peking ígéretet tett a dolgozó anyák hátrányos megkülönböztetését tiltó törvények bevezetésére, illetve a magántanítást is szabályozni akarja, amely a magas költségei miatt a fiatal szülőknek elérhetetlenné vált. A jobb élet reményét a magas színvonalú oktatás adja, a családi büdzsék nagy részét a korrepetálás és a legjobb oktatók megfizetése teszi ki. Épp ezért aki rosszul keres, az inkább nem is vállal gyereket.

A biztos megélhetéshez a nők jövedelmére is szükség van, anyagi szűkösség mellett csökken a több gyermek születésének esélye. Ugyanakkor a nőket érő munkahelyi diszkrimináció sem egy varázsütésre szűnik meg, mert azzal, hogy egyszerre bátorítják őket a karrierépítésre, ugyanakkor a kulturális normák miatt elsődlegesen háztartásbeliként, vagy egy gyermek gondozójaként tekintenek rájuk, nem teremt békés helyzetet. Kína még nincs bajban, hiszen a tavalyi évet – főként az első hat hónap miatt – 8.1 százalékos gazdasági növekedéssel zárta, de ha nem kezeli a problémát, hamar súlyos helyzetbe kerülhet. Demográfusok véleménye szerint a mostani tendencia visszafordíthatatlan, és a következő években egyre nagyobb számban csökken majd a kínai népesség. Egy rossz válságkezelés pedig világgazdasági krízist is előidézhet.

Boros T. Tamás