Megéri a lombik?

Magyarországon legalább százötvenezer pár küzd gyermektelenséggel, de ők csak azok, akiket a rendszer már regisztrált. Van megoldás: lombik. Megéri? – teszi fel a kérdést Pósa Lilla a 168 Óra hetilap legfrissebb számában megjelent, „Gyerekgyártás futószalagon” című írásában.

„Harminchárom éves vagyok. Bármit megadnék egy kisbabáért. Bármit”, mondja Léna. Tiniként tudta meg, hogy hormonális problémája miatt nehéz lesz teherbe esnie, de nem lehetetlen. Férjével három és fél éve próbálkoznak. Léna végül egy magánkórház szolgáltatásait vette igénybe, ahol úgy érzi, már jó kezekben van. „Sokan mondják, hogy ma már futószalagon gyártják a babákat. Tudom, van, akinek ez nem hangzik jól, de én már régóta várok arra, hogy végre bekerüljek a rendszerbe.”

„Ha beszippant a gépezet, nehéz a menekvés”, mondja Gabriella, aki a lombikprogram kapujában állt meg, és döntött úgy, hogy nem akarja tovább folytatni. Majdnem negyvenéves volt, amikor megtalálta azt a férfit, akivel szeretett volna gyereket vállalni. Az orvosok azt mondták, hogy a kora miatt érdemes lenne a lombikot választani. Gabriella az állami, ma már ingyenes szolgáltatásokat vette igénybe, azt mondja, nem volt semmilyen nehézsége, miután bekerült a rendszerbe, a vizsgálatok gördülékenyen mentek, hamar jöttek a leletek is. „Csak az az érzés volt ijesztő, mintha egy automata lenne az ember, megtermékenyített petesejt bedob, baba kiesik.” 

Gabriella férjének kétségei voltak. Nem tudta volna a feleségét teljes erőbedobással támogatni egy bizonytalan kimenetelű, de egyértelműen sok fájdalommal járó procedúrában. „Sokat veszekedtünk, sokat őrlődtünk mindketten. De végül közösen arra jutottunk, hogy kiszállunk a programból.” Ez sem ment egyszerűen. Bármikor megpendítette, hogy abbahagyná, újabb és újabb lehetőségekkel kecsegtették. Végül nem ment el az egyik vizsgálatra, és jelzés nélkül kilépett a programból.

A meddőség férfioldalának feltárását is minél előtt el kell végezni, az esetek többségében a probléma ugyanis kezelhető. Így volt ez Zsoltéknál is, másfél évnyi próbálkozás után kiderült, hogy a férfi meddő. A negyedik lombik alkalmával megfogant a kisfiuk. És bár Zsolték egy tizenkét éves fiú büszke szülei, a kapcsolatuknak vége lett, amiben a férfi szerint a program lelki nehézségei is közrejátszottak.

A statisztikák szerint százötvenezer meddő pár van, ez körülbelül háromszázezer embert érint. Tidrenczel Zsolt, a Czeizel Intézet szakmai igazgatója, klinikai genetikusa azt mondja, szerinte a hivatalos adatoknál jóval több meddő pár lehet. Márkus László szülész-nőgyógyász a saját praxisában érzi, hogy az elmúlt években egyre többen fordultak hozzá ezzel a problémával. Szerinte a lombikprogram remek megoldás azoknak, akiknek természetes úton esélytelen a fogantatás. „A meddőség egy komoly lelki és intim teher, amely felé nagy odafigyeléssel és szakértelemmel kell fordulni. Ha ez nincs meg, előfordulhat, hogy több kudarcélményük lesz a pároknak.”