A sorozatgyilkos, aki a nézőkön is kifog

Recenzió a BBC Rillington Place című sorozatáról.

Nézőként szeretünk elmerülni a sorozatgyilkosok elméjének sötét bugyraiban, példa erre a Mindhunter hatalmas sikere, de talán a legijesztőbb ebben, hogy minden elborzadás ellenére van bennünk egy különös csodálat irántuk, amiért ők megteszik, amire mi még gondolni sem mernénk, de ha mégis, akkor is szabotálna bennünket törvénytisztelő neveltetésünk, vagy legalább a lelkiismeretünk.

John Reginald Christie a brit történelem és igazságszolgáltatás egyik legsötétebb foltja. Nem csak megúszta, hogy legalább 12 nőt (köztük saját nejét, a szomszédját, és annak kisgyermekét) fojtott és erőszakolt meg, de bírósági tanúként közreműködött abban is, hogy ezért egy ártatlan fiatalembert ítéljenek el és akasszanak fel. Ritka nagy görény volt, mondhatnánk, de hamar kiderül – a sorozat legalábbis ezt a képet festi róla -, hogy nem beszámítható bűnös. Hogyan tudnánk elítélni, ha maga sincs tisztában a tettei súlyával? Pedig annyira irritáló figura (Tim Roth precíz megformálásában), hogy legszívesebben szívlapáttal simogatnánk, míg elismeri az egyértelmű bűnösségét. A háromrészes minisorozat semmilyen megnyugtató befejezést nem kínál, és ez nem spoiler, végig tudjuk, hogy ő tette. Hiába próbálják három szereplő szemszögéből bemutatni a megtörtént eseményeket, csak még mélyebbre ássuk magunkat a reménytelenségben, hogy ebből szikrányi megbánás lesz. Persze ez is csak egészséges nézői elvárás, hogy nem feltétlen a méltó büntetésre, hanem a felismerésre várunk, hogy embereket ölni azért nem kéne, de Christie ebben is kifog rajtunk. Ha már vele nem jutunk dűlőre, de még a feleségével sem (Samantha Morton méltó partnere a zseniális Tim Rothnak), aki inkább mentené, mintsem feladná őt, így önként a saját halálába rohan, legalább vegyük észre, hogy az egész sztoriban van valami hamisítatlanul brit: a kevésbé lényegi dolgokkal való foglalatoskodás, a kellemetlen felhangok elcsendesítése érdekében. 

A BBC nézői olvasói levelek tömegében panaszkodtak, hogy a főszereplő időnként motyog… Tucatnyi szemrehányó levél született arról is, hogy a felesége meggyilkolásáért ártatlanul elítélt és felakasztott albérlő, Tim Evans (vagyis az őt alakító színész, Nico Mirallegro) váltogatja a Cockney és a walesi dialektust, összezavarva a nézőket. Nagy Britanniában a dialektus presztízskérdés, informatív karaktervonás, amiből a szereplő származására, szociális státuszára lehet következtetni, mégis fantasztikusan jelentéktelen fennakadás ahhoz képest, amiket a sorozat kimond arról, hogyan gyilkolhatott egy köztiszteletben álló polgár évtizedeken át zavartalanul egy belső-londoni közösségben.    

Bálint Orsolya