Jégbe zárt traumák

Recenzió a Netflix Rejtélyes jég című sorozatáról.

Száz év után újra kitör a Katla vulkán, fekete hamuval és fojtogató füsttel beborítva az izlandi Vík városkát, aminek alig tucatnyi lakosát a természeti katasztrófánál sötétebb veszély fenyegeti: a vulkán eddig jéggel borított gyomrában feléled valami nem evilági, amit eddig csak legendákból és népmesékből ismertek.

A nyár legborzongatóbb sorozatát Izlandon forgatta a Netflix, és ha nem a gleccserből előmászó, koromfekete hamuval borított, valószínűleg nem emberi lényekről szólna, turisztikai reklámnak is elmenne. A szigetország Hollywoodig eljutott kultfilmesét, Baltasar Kormákurt (101 Reykjavík, Út a mennyországba, Everest) kérték fel a rendezésre, ő pedig igazi Best of Iceland mixet pakolt a sorozatba. 

Helyi művészeket, zenészeket castingolt a szerepekre, amitől minden falusi gazdának, autószerelőnek, és hegyimentőnek extra erős és titokzatos kisugárzása van. Ridegen fenséges tájakon, jégben álló vulkán fölött, gőzölgő gejzírtóban, sziklabarlangok kékes fénnyel derengő mélyén és fekete sziklás tengerpartokon forgatott, pompásan kiaknázva az izlandi vidék misztikus, történelem előtti titkokat rejtő, sötét mondavilágokból építkező hangulatát. Ráadásul még a legmenőbb izlandi rock- és indie előadók (Mammút, Brynja, és a női főszerepet játszó GDRN) dalait is játssza a háttérben.

A nyugtalanító és zavarba ejtő történet misztikus krimiből indul, elkanyarodik a sci-fi felé, majd pszichothrillerbe megy át. Párhuzamosan zajlanak az események a hegytetőn álló vulkanológus kutatóbázison, a kihalt városkában és egyetlen szállodájában, illetve a külvilággal az egyetlen kapcsot jelentő tengeri átkelőnél. Minimum furcsák itt az emberek, mert ahelyett, hogy menekülnének erről a pokoli, fullasztó vidékről, egyre többen érkeznek a szigetre, ahol a mesékből csak rejtett népként ismert furcsa alakok megjelennek, szembesítve az itt élőket az életük még feldolgozatlan traumáival. Nehéz terápiás jellegűként megélni, ha valaki viszontlátja a három éve meghalt kisfiát, az egy éve a hegyen eltűnt nővérét, vagy a szigetről húsz évvel ezelőtt elmenekült, várandós szerelmét. Mégis valahol ez lehet a „váltott gyermekek” megjelenésének oka, akiket a legenda szerint az emberek vágyai, legerősebb érzelmei hívnak életre.

Az utolsó rész végére hagyják a megfejtést, de nem varrják el a szálakat: olyan sokkoló zárójelenettel engedik el a sorozatot, hogy bármennyire is intenzív és különleges élmény volt, nehéz eldönteni, tényleg szeretnénk-e, hogy innen még egy második évaddal folytassák. 

Bálint Orsolya