Pontot szereztünk a világbajnok ellen

A magyar futballválogatott óriási meglepetést okozva 1–1-es döntetlent ért el szombaton a világbajnoki címvédő Franciaország ellen. Ha az utolsó fordulóban sikerül csodát tenni Münchenben, még akár tovább is juthatunk a halálcsoportból.

Délután három óra, 33 fokos hőség. A Portugália elleni mérkőzéshez képest ehhez mérten kissé bágyadtabban (és józanabbul) sétáló szurkolói csoportok városszerte, tömött, de nem túlcsorduló teraszok. Nincs vesztenivalónk. Azért jó lenne megint tisztességesen helytállni, mint a nyitómérkőzésen. A kemény mag most is kitesz magáért, van vonulás a Hősök Teréről, drapériák, füst és skandálás – jó anyag a fotósoknak. Miben bízhatunk? Leginkább a melegben – somolyog mindenki –, hátha a franciák nem bírják a tűző napot. Azért ez is inkább csak vicc – elvégre az aktuális világbajnokot fogadjuk, az Eb talán legnagyobb esélyesét. Aztán tessék.

Fiola mennybe megy

A magyar kezdő tizenegyben egy változás: Lovrencsics helyén a francia származású Loic Nego kezd. Már csak ezért sem szép, hogy a közönség egy része kifütyüli az ellenfél himnuszát – de hát ennyi udvariatlanság elkerülhetetlen a „magyar pokolban”, a torna egyetlen telt házas, ennek megfelelően legjobb hangulatú helyszínén. Nem csak a felállás, a mutatott játék is nagyon hasonlít a portugálok ellenire – Magyarország szervezetten, mindenre elszánt csapatként küzdve őrzi a gól nélküli döntetlent, míg a franciák türelmesen járatják a labdát, elsősorban egyéni képességeikben bízva. A portugálokénál kevésbé intenzív letámadás és a fegyelmezett védekezés ellenére egyszer-egyszer azért eljutnak veszélyes helyzetig.

Galácsi Péter ma is remekül őrzi a magyar kaput, de abban, hogy az ellenfél nem szerzi meg a vezetést, nagy szerepe van a ziccerben kapu mellé bombázó Karim Benzemának is, aki a válogatottba való visszatérése óta láthatóan be van oltva gól ellen. Pluszt jelent viszont a magyar–portugálhoz képest Sallai Roland fantasztikus teljesítménye, aki több ízben olyan szemtelen cselekkel megy el a Bayern München hátvédje, Benjamin Pavard mellett – vagy kényszerít ki ígéretes pozícióból szabadrúgást –, mintha a felek az ellenkező csapatban játszanának.

És a félidő végén, mikor már fellélegeznénk, hogy ezúttal is sikerül kapott gól nélkül lehozni az első félidőt, megtörténik az elképzelhetetlen: az ellen a francia válogatott ellen, amelyik a világon talán a legnagyobb szélsőjáték-potenciállal rendelkezik, Fiola Attila, a 31 éves fehérvári bajhátvéd egy Sallaival való kényszerítő után betör a védelem mögé, a kapuig gyalogol, majd a rövid sarokba passzol. A stadion felrobban, Fiola az eufória közepette lesöpri a szpíker asztalát – később elnézést kér –, országszerte is különböző tárgyak repülnek minden irányba: előnnyel fordulunk a világbajnok ellen!

Nincs összeomlás

A második félidőben pedig nemhogy leereszt a magyar válogatott, hanem helyenként az az érzése az embernek, hogy talán túlzottan is bátran lendül ellentámadásba. Hiányzik elölről az első félidőben egy ütés után megszédülő Szalai Ádám, a helyére beálló Nikolics nem sok vizet zavar Varane és Kimpembe szorításában, de egyre többet lépnek fel a szárnyvédők és a középpályások, Sallai pedig továbbra is klasszis teljesítményt nyújt. Az egyenlítő találat is egy francia kontrából (!) születik a 66. percben: a Sallai által kiharcolt és elvégzett szabadrúgást Lloris húzza le, majd azonnal rúgja is ki a labdát. A hátul biztosító Botka és Nego talán egy kicsit elszámolja az indítás ívét, a franciák sztárja, Kylian Mbappé párharcot nyer, középre passzol, ahol a visszaérő Orbánon most is szerencsétlenül pattan meg a labda, az érkező Griezmann pedig nem hibázik közelről. Voltak nagyobb francia lehetőségek, kár, hogy pont ebből kapjuk a gólt.

Az egyenlítés azonban nem töri meg Magyarországot, és ami a legkülönösebb, fizikailag is álljuk a sarat a francia sztárokkal szemben – sőt nem túlzás kijelenteni, hogy szétfutjuk az ellenfelet: a magyarok által összesen megtett 106,5 kilométer magasan felülmúlja a francia 99,5-öt. Nemcsak fizikailag, fejben sem fáradunk el, és bár szurkolóként az ember gyomra minden francia beívelésnél összeszűkül, az Eb-esélyes a folytatásban már nem jut komoly gólhelyzetig ellenünk. A meccs legjobbjának azt a Kleinheisler Lászlót választja az UEFA, akinek a BL-győztes N’Golo Kantéval kellett farkasszemet néznie.

Az utolsó fordulóban „egyszerű” a feladat: Münchenben kell megvernünk a Portugáliát ledózeroló német válogatottat – ez esetben szinte biztosra vehető, hogy továbbjutunk, vagy csoportmásodikként, vagy a legjobb harmadikak valamelyikeként. Ha kikapunk vagy döntetlent játszunk, utolsóként végzünk az Eb abszolút halálcsoportjában, amelyben vélhetően mindhárom riválisunk három ponttal kalkulált ellenünk. A franciák számításait máris sikerült keresztülhúzni. Ha számunkra véget is ér szerdán este a torna, kijelenthetjük: a Marco Rossi vezette válogatott magasan túlteljesített. És hogy van egy jó csapatunk.