Belülről indult a változás a nagykállói romatelepen

Vajon mi köze Érpatak egykori, radikális nézeteiről ismert polgármesterének a helyi romák által felújított nagykállói rendelőhöz?

Miért nem mennek el a diplomás cigánylányok arról a településről, ahol csak közmunkásként kellenek az oviban, pedig szakképzett óvónők? Honnan és hogyan indultak el a romák ezreit megmentő covidkampányok? A válaszok ugyanabba a telepi házikóba vezetnek, amelyben erős nők és támogató férfiak élnek és dolgoznak fáradhatatlanul a romákért.

Nagykálló aprócska város az észak-keleti határhoz közel. Szerencsésnek mondható a település az autópálya és a nyírbátori gyárak közelsége miatt, a felújított főtér új épületeivel a régióra nem jellemző szerény jómódot sugall.

A látkép gyorsan változik, amikor a belül nemrég rendbehozott gyermekrendelőt keressük. A központtól pár száz méterre lévő udvar, amelyben a rendőrség is helyet kapott, már nem a kedvező együttállásokról tanúskodik: az egykori kollégium, majd tüdőgondozó épületébe bő tíz évvel ezelőtt átmenetileg költöztek be a gyermekorvosok és a fogorvosok, mert a belvárosi rendelő helyén új városháza épült.

Azóta ki sem festettek, a mosdók, burkolatok pedig több évtizedesek, a családok inkább a folyosón ácsorogtak, semhogy a lepattant váróteremben nyomasszák a gyerekeket – legalábbis idáig. Ugyanez a szoba ma már színes lambériával, felújított bútorokkal, játszósarokkal, tévével várja a kis pácienseket – mindez egyhavi előkészület, három kemény nap és egy roma aktivistákból álló csapat munkájának eredménye. No és annak a jól szervezett közösségnek, amely az elmúlt két évben nemcsak a helyi cigányoknak, de az egész városnak bebizonyította, hogy a problémák felmérésével és az energiák jó irányba terelésével valódi változás hozható el ott, ahol eddig megállni látszott az idő.

A legszegényebbek adtak

„Meglepett a felújítás” – mondta a 2016 óta itt rendelő Dr. Major György, a város két gyermekorvosának egyike. – „Ez nem egy adakozó környék, nem olyan a lakosság anyagi helyzete. És akkor idejön egy roma csoport, hogy őket nemcsak bántja, hogy itt ilyenek a körülmények, hanem tennének is azért, hogy ez változzon. A legszegényebbektől kapta a legtöbbet ez a rendelő és az itt ellátott 1100 gyerek, illetve szüleik. A jobb helyzetben lévő, vállalkozó szülők fel is kapták a fejüket, hogy ez nekik is eszükbe juthatott volna.”

Vagy akár a városvezetésnek is, amely a Nagykállói Romák Érdekvédelmi Szervezete (NÁRÉSZ) megkeresésére végül bevállalta a kifestetést. Horváth Tibor polgármester, aki egy évvel ezelőtt még negatívan nyilatkozott az informális csoportról, amikor azok az önkormányzat segítségét hiányolták a járvány első hullámának idején, nemrég a város és saját Facebook-oldalán is köszönetet mondott a NÁRÉSZ-nak.

Iszonyatosan hosszú, nehéz, mégis csodákkal teli év telt el a két megnyilvánulás között a négy nagykállói romatelep lakói számára, ráadásul a változás, amelyet a helyi romák egy fiatal kismamával az élükön elindítottak, nem állt meg a város határánál.

Bitó-Balogh Zsanettet szó szerint mindenki ismeri Nagykállóban. Akármerre járunk, integetnek, odaköszönnek neki. „Nem tudok, nem akarok elmenni, ezt a helyet szeretném élhetőbbé tenni” – összegezte ars poeticáját Zsanett. – „Már attól is lelkiismeretfurdalásom van, hogy a telepen kívül vettünk házat a férjemmel.” Pedig egy percig sem gondolhatja senki, hogy a fiatalasszony bármikor is hátat fordítana szülőhelyének, a romatelepnek, amelynek népes családja mindig is különleges szerepet töltött be életében.

Asszonyok a telepen

Most is az ő ajtajukon kopogtatnak a helyi romák, ha bármi bajuk akad. Munkájuk mellett önkéntesen segítenek önéletrajzírásban vagy orvosi lelet megfejtésében, e-mail címeket gyártanak és online számlákat fizetnek be a szomszédok megbízásából.

Zsanett húga, Bogi is lényegében 24 órás „szolgálatban van”. „Ide bármikor jöhetünk és jövünk is, ezer dologban segítettek már a lányok, ilyenek voltak már kicsinek is” – mondta Donatella, az ötgyermekes telepi asszony, aki különösen hálás a gyermekrendelő felújításáért is, mert súlyos beteg gyereke miatt sokszor megfordul az orvosnál.

„Az édesanyám, Zsani nagymamája 37 évesen hét gyerekkel özvegyült meg” – idézte fel Zsanett édesanyja, Gizella. – „Onnantól ő lett a család, sőt a telep feje. Mind a négy nagykállói telepen van egy-egy erős és bölcs cigányasszony, akihez tanácsért fordulnak, akinek számít a szava.”

„Én beleszülettem a közösségi létbe” – egészítette ki Zsanett. – „Figyeltem, kísértem a nagymamámat, akinek a szomszédos boltba is egy óra volt az út, mert mindenkivel elbeszélgetett. Örökre megtanultam: hogy segíteni akkor lehet, ha másokat értő módon meghallgatunk. Aztán kiderült, hogy van egy olyan szakma, amelynek ez az egyik alapvetése.”

Zsanettet két évvel ezelőtt az azóta Covidban elhunyt unokatestvére, Balogh Lajos Paci roma aktivista azzal hívta fel, hogy lenne számára egy lehetőség. Ha nyer egy pályázaton, az lehetne a munkája, amit minden áldott nap csinál: közösséget szervezni. A fiatalasszony bekerült az Ökotárs Alapítvány programjába, később pedig a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) közösségszervezője volt, utóbbi szervezet képzésein sajátította el a szakma eszköztárát, amelyre nagyon hamar szükség is lett, mivel 2019-ben váratlan és összefogást igénylő problémával szembesültek a nagykállói romák.

Bejelentkezett a polgármesteri székért folyó küzdelembe az érpataki modell megalkotója, Orosz Mihály Zoltán. Bejárt a telepekre, a helyiek azt mondják, zaklatta, videózta az ott élő romákat, akiket jeges rémülettel töltött el a gondolat, hogy a város vezetőjévé válhat a politikus.

Ekkor alakult meg a NÁRÉSZ, amely tüntetést és aláírásgyűjtést szervezett a politikus ellen, akivel végül sikerült leülni beszélgetni, azóta „feszültségmentes a viszony”.

Bitó-Balogh Zsanett | Fotó: Dimény András

Étel, információ, oltás

A csoport együtt maradt, és nem sokkal a megalakulása után hatalmas feladattal találta szembe magát: kirobbant a Covid-járvány.

„Egy nagyon erős csoporttalálkozó után nyakunkba vettük a négy telepet, és összesen száz családdal készítettünk interjút, ezekből kiderült, amit azért sejtettünk: az embereknek, akik közül sokan elvesztették az alkalmi munkáikat, nulla tartalékuk van. Üresek a kamrák, és ha karanténba kerülnek, éhenhalnak” – idézte fel Zsanett. – „Azonnal kellett a segítség. Ekkor kezdtünk el jelzéseket küldeni a város vezetőinek, illetve megkerestük a CKA-t és az aHangot, elmondtuk nekik, amit látunk, tapasztalunk és hogy azt sejtjük, mindez más telepekre is jellemző.” Ezek a szervezetek nagy volumenű adománygyűjtő kampányba kezdtek, és elképesztő összefogás nyomán a Még egy falat kampánnyal több mint 18 millió forintot sikerült összegyűjteniük összesen 12 hátrányos helyzetű település számára. Nagykállóban négy körben tudtak élelmiszert osztani.

Az adományokon túl információra is szüksége volt a telepieknek, mert nem tudták, hogy kihez forduljanak, ha tüneteket észlelnek magukon, illetve fontos volt felhívni a figyelmüket a védekezés módjaira, amelyhez egyre több helyről – immáron a helyi önkormányzattól is – kaptak maszkokat, fertőtlenítőket.

Kezdeményezői voltak a szintén országos szintű gyógyszertámogatást kérő kampánynak, melynek nyomán aztán ingyenessé vált a Favipiravir. „Folyamatosan kapcsolatban voltunk az emberekkel, tudtuk, aki covidos, nem bírja kiváltani a gyógyszert. Nem lehetett leállni a kampányokkal, elképesztő felelősséget rótt ránk az, hogy itt konkrétan az emberek életéről van szó” – mondta a közösségszervező.

A harmadik hullám iszonyatos pusztítást végzett a telepeken, amiből alig tudnak ocsúdni a romák. Zsanett családjában öten haltak meg pár héten belül, köztük az imádott nagymama.

Ottjártunkkor Bogi éppen gyászfeldolgozó csoportalkalmat szervezett nőknek – szinte mindenkinek van halottja.

Zsanett maga háromszor is átesett a betegségen, de sem az, sem a gyász nem téríthette el attól, hogy újabb kampányt indítson el és csináljon végig a családtagjaival és a NÁRÉSZ közösségével.

Ezúttal az lett a legfontosabb, hogy minél többen beoltassák magukat, amit nagyban akadályozott az, hogy a romák – okoseszközök, internetelérés, e-mail cím híján – nem tudtak regisztrálni, de sokan nem is akartak a telepeken keringő rémhírek, összeesküvéselméletek miatt. Zsanett Kadét Ernővel, a Roma Sajtóközpont elnökével közösen találta ki és roma szervezetekkel, illetve a CKA-val és az aHanggal együtt valósították meg az Oltass, hogy élhess! kampányt, amelynek nyomán több ezer roma jutott oltáshoz országszerte. Nagykállóban 270-280 embernek segítettek.

„A helyi orvosokat sikerült meggyőznünk arról, hogy a romák családostul mehessenek oltatni, és ne egyenként hívják be őket, mert akkor nem biztos, hogy elmennek. Így bátorságot öntöttek egymásba.”

Sosincs vége

A járvány lecsengésével a feladatok nem múltak el, és egészen addig nem is fognak Zsanett családja és a NÁRÉSZ tagjai számára, amíg a telepen élő romák helyzete érdemben nem javul – és az még láthatóan messze van. A rendelő felújításával ugyanakkor hitet adtak és irányt mutattak az egész roma közösségnek. Bebizonyították, hogy kis pénzből is – 400 ezer forintot nyertek el a célra a Partners of Hungary-től –, nagy lelkesedéssel hatalmas dolgokra képesek, ha beleteszik a kreativitásukat, energiájukat, idejüket.

Zsanett folyamatosan azon kattog, hogy hogyan lehetne belülről javítani a helyzetükön. A közösségszervezés lényege ugyanis az érintettek által elindított változás, amely sokkal tartósabb eredményeket produkál, mint külső szervezetek pályázati időszakokra vonatkozó programjai.
„Nem nagyon lehet innen elmenni, bár a lányok nem is akarnak” – mondta Zsanett édesapja. – „egy szobát sem adnának a házunk árából egy jobb helyen.” Pedig a család kifejezetten mutatós házban lakik. Sándor Budapestre járt fel dolgozni, hogy ilyen szép otthonuk legyen és hogy mindhárom gyermeke diplomát szerezhessen. Még akkor is, ha Nagykállón nem tudnak a szakmájukban elhelyezkedni az óvodapedagógusi végzettségű lányai, akik annak idején roma nemzetiségi szakirányt választottak.

„Interjúra sem hívtak be, pedig volt szabad hely. Pár hónap múlva mehettem közmunkásként dolgozni ugyanoda” – mondja Bogi, akinek ügyében akkor a helyi romák petíciót is indítottak, közel 150-en írták alá a levelet. Bogi nem tűnik bánatosnak vagy reményvesztettnek, azt teszi, amit a legjobban szeret: a telepieket segíti szabadidejében és munkaidejében is: egy roma nőket célzó ösztöndíjprogram mentoraként dolgozik.

Csupa lánnyal, asszonnyal volt dolgunk Nagykállóban, de mindazokhoz az eredményekhez, amelyeket a NÁRÉSZ elért vagy ahhoz az önkéntes munkához, amelyet Balogh család folyamatosan végez, nagyon is kellenek a férfiak. Zsanetten kívül a csoport minden tagja férfi, és férje, Norbi is minden egyes lépésnél ott van. Zsanett és Bogi édesanyja sem tudta volna életre hívni a Som-Drom roma női egyesületet, ha nem áll mögötte-mellette férje, Sándor, akit lányai is bármikor bármibe bele tudnak rángatni. És megteszik, mert amíg telep van, addig nekik mindig akad dolguk.

Kertész Anna