„A kellően tájékozott vevők egyszerűen lemosolyogják”

A 100 évvel ezelőtti Pesti Hírlap cikkeiből válogattunk.

180 évvel ezelőtt indult az első Pesti Hírlap, a jelenlegi újság pedig túl van első születésnapján. Ez jó apropó arra, hogy visszatekintsünk, és felidézzük lapunk múltját. Most a száz évvel ezelőtti hét lapszámaiból szöveghíven hoztuk el olvasóinknak a korabeli Pesti Hírlap vezércikkét IV. Károly látogatásáról, valamint betekintést nyerhetünk a nyúlhús-spekuláció rejtelmeibe is. Az archivált cikkeket az Arcanum adatbázisának köszönhetjük.

A szombathelyi eset tanulságai

Teleki Pál miniszterelnök bejelentette a nemzetgyűlésnek, hogy IV. Károly Szombathelyről elutazott és elhagyta az ország területét, ami egyértelmű azzal, hogy mindazok a súlyos bonyodalmak, amelyek ezzel kapcsolatban fenyegettek, elkerülhetők lesznek. Szerdán újabb, részletesebb jelentést tesz a miniszterelnök és ezen az ülésen fognak dönteni a felelősség kérdésében is.

Szeretnők, ha a miniszterelnök jelentése minél részletesebb és minél őszintébb lenne. Eddig a magyar közvélemény nem értesült egyébről, csak a nagy horderejű események külsőségeiről. Ugyanakkor, amikor a külföldi lapok vezércikktől a hirdetési oldalakig tele voltak a magyarországi eseményekkel, nekünk meg kellett elégednünk a király utazásának kisebb-nagyobb érdekességű epizódjaival. Addig, amíg az eset nem intéződött el, talán még meg lehet magyarázni ezt a titkolódzást, ami mindnyájunkat közvetlenül érdeklő főbenjáró dologban a sötétben való tapogatódzása kényszerített bennünket. Most azonban, hogy a szombathelyi eset aktái lezáródtak s ez az epizód Magyarország szempontjából véget ért, itt az ideje annak, hogy teljes világosság derüljön mindenre és a szombathely-budapesti autótúra és a szombathelyi megérkezés részletein kívül megtudjunk valamit abból is, ami a kulisszák mögött történt. 

Nemcsak jogos kíváncsiság ez a magyar közvélemény részéről. Hanem ennél több: az esemény minden részletének tárgyilagos tisztázására szükség van a felelősség kérdésének eldöntéséhez. Mert ne tévesszük szem elől: IV. Károly magyarországi látogatása súlyos veszedelmeket idézett a fejünk fölé és úgyis fordulhatott volna, hogy ezeket a veszedelmeket nem sikerül elhárítani. Tudnunk kell azt is pontosan, miben állottak ezek a veszedelmek, milyen formában jelentkeztek, hogy így teljesebb képet alkossunk azoknak a bűnéről és mulasztásáról, akik a fenyegető veszélyt a fejünkre idézték. 

Magyarország nehezen és kínosan kapaszkodik fölfelé a konszolidáció útján. Tudjuk azt, milyen erős ellenszenvvel, milyen veszélyes agitációval kell megküzdenünk, amikor arról van szó, hogy a külföldet Magyarország jövőjével és gazdasági erejével szemben több bizalomra hangoljuk. Az utóbbi hetekben élvezhettük először jeleit annak, hogy a külföld kezdi megváltoztatni az irántunk való véleményét és kezd bízni abban, hogy a magyar államháztartás és közgazdasági élet megtalálja a maga egyensúlyát. Odakünn a magyar valuta javulása, idebenn a megélhetés terhének – aránylag csekély, – de rögtönös csökkenése lett ennek a következménye. Ezt az örvendetes és reményekre jogosító fejlődést nem lett volna szabad egy percre sem kockára tenni és meg kell találni azokat, akik ezért felelősek. 

És okát kell keresni annak is, hogy a kormányzó miért, kinek a mulasztása következtében került abba a helyzetbe, hogy az alkotmányos tényezők meghallgatása nélkül meglepetésszerűen kellett egy ilyen vitálisan fontos kérdésben IV. Károlylyal személyesen tárgyalnia? Jó szerencse, hogy a kormányzó bővebb tájékoztatás és bölcs tanács nélkül is tudta és eltalálta, hogy váratlan vendégének mit feleljen? Azonban mégis az az igazság, hogy alkotmányos felelősséget viselő tényezőknek a kormányzót meg kell az ilyen helyzet lehetőségétől óvniok. 

A királykérdésről lehetünk a legkülönfélébb véleménnyel. Egy dolog azonban bizonyos: ha közmegnyugvást akarunk, ezt a kérdést nem szabad puccsszerűen megoldani. A döntés az alkotmányos tényezőké, és a nemzetgyűlés feladata, hogy kellő biztosítékokat találjon ennek az elvnek az érvényesítésére.

1921. április 6., szerda

A nyúl és társai

Az élelmiszerpiacon ismét megjelent a nyúl, amely alaposan megfagyott állapotban a hűtőházból került ki és amelynek darabját immár csak nyolcvan koronáért adják. A nyúlpecsenye híveinek ezt az olcsóságot a kapzsiság hozta meg, amely a spekuláción rajta vesztett. A télen, amikor a nyúlfogyasztásnak szezonja volt, átlagosan százhatvan koronáért adták lenyúzott állapotban, de csak kis mennyiségben került a piacra, mert azok, akik nagyban vásárolták össze, elraktározták, abban a hitben, hogy a külföldön jóval magasabb áron adnak túl rajta. Ezek a spekulánsok kétszáz koronát is fizettek egy-egy nyúlért s ennek következtében azok az ő raktáraikba kerültek. Most azonban, amikor a kivitel nehézségekbe ütközik és az árun mégis túl kell adni, nem egészen hetven koronáért bocsátják a kisárusok rendelkezésére, akik nyolcvanért adják, mert a megkísérlett száz koronás árt a vevők nem fogadták el. Ez a nem sikerült nyúlspekuláció az illetőknek közel kétmillió korona veszteséget okoz, ami aligha válik egészségükre. De nemcsak a nyúlnak, hanem a marhának, a borjúnak és a disznónak a húsa is olcsóbbodik. Pénteken  a központi vásárcsarnokban a sertéshús is leszállt a húsvét előtti szintre és most már jóval száz koronán alul meg lehet kapni. A szalonna ára ezen a napon is esett és egy kiló ilyen áru most csak nyolcvan koronába kerül, míg a zsírnak kilencvenöt koronáért is szívesen adják kilóját. A füstölt szalonna, amely egy nappal előbb még száztíz korona volt, most csak száz. A borjúhús kilóját negyven koronától kezdve nyolcvanig árulják és a marhahúst is meg lehet szerezni ugyanezen áron. Egyes kisebb hentesek és mészárosok ugyan többet kérnek, de ezeket a kellően tájékozott vevők egyszerűen lemosolyogják és a faképnél hagyják.

1921. április 9., szombat

Tavaszi divat

Ki tudná megmagyarázni
valamely szeszélyes divat okát?
Pl. o.: miért hordanak némely hölgyek most
rövid szoknyához vastag bokát?

Szenes ember

1921. április 7., csütörtök