Ez volt a második legmelegebb év az Északi-sarkon a múlt század kezdete óta

Tovább melegszik az Északi-sark térsége, 2019 októbere és 2020 szeptembere között volt a második legmelegebb év 1900 óta – közölték a szakértők friss jelentésükben.

A kedden publikált jelentést, amelynek címe Arctic Report Card, 15. alkalommal adta ki az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA). A dokumentumban a kutatók azt elemzik, milyen súlyos következményekkel jár az északi-sarki térségben a klímaváltozás.

Rick Thoman Alaszkában dolgozó klímatudós szerint egészében véve a történet egyszerű: már folyik az Északi-sark melegebbé, kevésbé fagyottá válása, és élővilágának átalakulása.

Az elmúlt 12 hónap jelentős változásai között szerepelt, hogy a műholdas megfigyelés kezdete óta a tengeri jég kiterjedése a második legkisebb mértékűre zsugorodott: szeptember 15-én 3,74 millió négyzetkilométer volt. Csak 2012-ben volt ennél kisebb, amikor egy késői viharciklus a megmaradt jég nagy részét is feltörte. A tengeri jég minimális kiterjedése azóta soha nem emelkedett 2007-es szintje fölé.

Donald Perovich, a Dartmouth-i Egyetem tengerjég-geofizikusa felidézte, hogy amikor 15 éve az első jelentés készült, arról írt, milyen kicsi a tengerjég kiterjedése, de most szívesen elcserélné azt az állapotot a maival.

Míg idén a tengerjég szeptemberi átlagos kiterjedése 3,9 millió négyzetkilométer volt, 2005-ben még elérte az 5,6 millió négyzetkilométert.

A tengerjég egyúttal vékonyabb, frissebb, törékenyebb, és a jelentés szerint az eltűnő jég hozzájárul a sarkvidék felmelegedéséhez is, mivel a napfény behatol az óceánba, ahelyett, hogy visszaverődne a vizet borító jégrétegről.

A Jeges-tengeren augusztusban 1-3 Celsius-fokkal volt melegebb a tengerfelszín középhőmérséklete az 1982–2010 közötti átlagnál. A jelentés azt is megjegyezte, hogy az orosz partvidék mellett fekvő Laptyev- és Kara-tenger idén szintén kiugróan meleg volt.

Perovich kifejtette, hogy ennek a változásnak már látszanak a következményei. „Az Északi-sark kutatása már nem csak egy intellektuális gyakorlat a természet megértésére, ezeknek a változásoknak a ma élő emberekre van hatása”.

A felmelegedő víz az északi-sarki szárazföldek feletti levegő melegedésével is kapcsolatban van, ami a Jeges-tenger partvidékén szintén a jég olvadásához vezetett. A szibériai rekordmeleg – ami szintén a klímaváltozásnak köszönhető – a térségben súlyos erdőtüzeket okozott, és hátráltatta a Jeges-tenger befagyását.

A természetben pusztító tüzek sok boreális ökoszisztémában előfordulnak, de az elmúlt tűzidényben a lángok kiterjedését közvetlenül befolyásolta a klímaváltozás – mondta el Alison York, az Alaszkai Egyetem fairbanksi intézményének tudósa, aki szintén részt vett a Arctic Report Card elkészítésében.

A jelentés szerint júniusban az eurázsiai hótakaró is a legalacsonyabb szintre zsugorodott a mérések 1967-es kezdete óta. A szárazföldet borító egész évi hótakaró nagysága 1981 óta csökken, évtizedenként 3,7 százalékkal. A májusi-júniusi időszakban azonban ez a csökkenés jóval meredekebb, évtizedenként 15 százalék.

„Az Északi-sark nem csak különböző komponensek gyűjteménye, ez tényleg egy integrált rendszer. Ha a rendszer egy részével történik valami, annak hatása van a többire” – magyarázta Perovich.

„Az Északi-sarkvidék éghajlatának változása azért fontos, mivel a sarkvidék a Föld többi részének hűtőszekrényeként viselkedik, segít lehűteni a bolygót. Hogy az Északi-sarkvidék mekkora részét borítja továbbra is hó és tengerjég, azt mutatja, hogy a hűtőszekrény mennyire hatékonyan működik” – fogalmazott Lawrence Mudryk klímatudós, a kanadai környezetvédelmi és klímaváltozási kutatócsoport tudósa, aki szintén közreműködött a jelentés elkészítésében.

A tavalyi jelentésben az Északi-sarkvidéken élő bennszülött közösségek esszéi és kutatásai is helyet kaptak, ám idén a koronavírus-járvány miatt elrendelt utazási korlátozások nem tették lehetővé ezt az együttműködést.