A tej és a doboz megvolt, de a kupak külföldön ragadt

Lázár János már sokadszorra emlegette fel az agrár „new dealt”, amivel felszámolná a magyar mezőgazdaság külföldi függését. Arról, hogy miért lenne most időleges egy ilyen akció az alapvetően exportorientált szférában, különös tekintettel a járvány okozta bizonytalanságokra, Győrffy Balázst, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökét kérdeztük.

„Meggyőződésem, hogy (…) élelmiszeriparunk külföldtől való függését kell fölszámolni, ez a következő lépés. Ehhez pedig történelmi mértékű fejlesztési programra van szükség, egy agrár new dealre” – így nyilatkozott Lázár János legutóbb a Magyar Nemzetnek. A kormánypárti politikus a ménesbirtok és a teniszszövetség igazgatása mellett szánna egy kis időt az agrárszektor reformjára is. De milyen problémákat is kellene megoldania ennek a „new dealnek”?

A magyar mezőgazdaság a külföldi függés szempontjából felemás helyzetben van: az ágazat nálunk exportorientált, ami azt jelenti, hogy több terméket visznek ki az országból, mint amennyit behozni szükséges. Tavaly például a 9397 millió eurónyi volt a hazai export értéke, míg az import 6289 milliónál állt. Ezt a helyzetet rázta fel a koronavírus-járvány. A becslések szerint nemcsak, hogy nem lesz a tavalyihoz hasonlóan pozitív a mérlegünk, de a vírushelyzet miatt számos mezőgazdasági ágazatnál vált égetővé a külföldi függés problémája.

„Voltak olyan ágazatok, amelyek beszállítóinál mintha egyik napról a másikra lekapcsolták volna a villanyt” – mondta Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke a Pesti Hírlapnak. „Klasszikus példa erre egy tejipari eset: a doboz megvolt, csak épp a kupakok ragadtak a határon, úgyhogy nem tudták legyártani a dobozos tejeket.” Habár ez az importfüggés nem vonatkozik minden ágazatra, mégis számos olyan alapanyagból, árucikkből importra szorulunk, amihez meglennének az adottságai az országnak – ilyen például a sertéshús vagy a csomagolóanyag.

„Egész egyszerűen nincs meg az a kapacitás, amivel elő tudnánk állítani ezekből az önellátottsághoz szükséges volument versenyképes áron – magyarázta Győrffy. – Itt a teljes világgal versenyzünk, ezért nincs kihatásunk az árakra. Ahhoz pedig, hogy a költség alacsony legyen, a legmodernebb fejlesztések kellenek.” A szakember ugyanakkor úgy véli, hogy a teljes függetlenségre törekedni nem reális cél: „A teljes importnélküliség egy nem működő modell. A hetvenes-nyolcvanas évek Albániája próbálkozott ilyennel, ami borzalmas dolgokhoz vezetett. Magyarország a nyitott piacokban, a nyitott határokban érdekelt.”

De mik azok a fejlesztések, amikre szükség lehet Lázár János tervei és a szakma elvárásai alapján? Ahhoz, hogy a mezőgazdaságunk kevésbé függjön más országoktól, fontos figyelembe venni, hogy pontosan milyen cikkeket exportálunk. „Az alapanyagok exportálása együtt a késztermékek vásárlásával a gyarmati országok jellemzője” – véli Győrffy. Ezért Lázár céljának elérésében kulcsfontosságúvá válik a feldolgozóipar fejlesztése. Erre már lehetett látni törekvéseket: gondoljunk csak a Nestlé 50 milliárd forintos beruházására annak büki gyárában, ami az utóbbi évek mezőnyéből is kiemelkedik. Kérdés azonban, mennyire illeszkedik bele a külföldi függés felszámolásába az, ha az ilyen óriási beruházásokat nemzetközi nagyvállalatok végzik.

Győrffy szerint a nemzetközi, régiós együttműködés képes lenne segíteni a versenyképességünk növelését, például a csomagolóanyagok importigényét kielégítendő, érdemes lenne V4-es szinten elkezdeni újragondolni azt, hogyan alakítsunk ki egy mezőgazdaságot kiszolgáló háttéripart, ami a globális kiszolgáltatottságot csökkentheti. „Egyetlen országban nehezen lehetne olyan gyárakat létrehozni, amik minderre képesek lennének, de V4-es szinten érdemes lenne gondolkodni róla” – tette hozzá.

Ezen felül pozitívnak tartja a szektorba irányuló nagymértékű kormány-beruházásokat is, ami segítheti a több évtizedre visszanyúlóan elmaradt fejlesztések pótlását. Ezen a fronton az az egyik kulcscél, hogy az EU-s fejlesztési támogatások mellé járó kormányzati hozzájárulások százalékos mértéke növekedjen az új Vidékfejlesztési Programban, így lehetővé téve, hogy az ágazat a következő ciklusban mintegy 2000 milliárd forint fejlesztési forrásból gazdálkodhasson.

„Most kell a magyar vidéknek a sarkára állni, most kell jól képviselni az érdekeket a kormánynál” – mondta Győrffy. Hozzátette: „Szerencsés helyzetben vagyunk, mert mások mellett Lázár kormánybiztos is a fejlesztési források növelése mellett emelt szót.

(A cikk a pénteki hétvégi kiadású Pesti Hírlapban jelent meg először)