Miklósi László: Egy biztos – a bizonytalanság

A Pesti Hírlap frissen megjelent, ingyenes hétvégi kiadásából adjuk közre Miklósi László publicisztikáját.

Augusztus elején diákjaim köszöntek rám a strandon. Nem azon szomorkodtak, hogy közeleg a tanév, hanem azt kérdezték, mi lesz szeptemberben? Be lehet menni az iskolába vagy folytatódik a távoktatás? Pedig más szokta őket érdekelni nyár derekán. És ekkor már én is a tanításon gondolkodtam. Azon, hogy mit fogok csinálni az első órákon. Úgy tűnik, diák és tanár is szeretne már az iskolában lenni. Értékesebb lett a személyes jelenlét, mivel március közepe óta nem találkoztunk. A pandémia kényszere még újat is hozhat(na) az iskolákba?

Akkor nem tudhattuk, lesz-e módunk szeptember elején a személyes találkozásra, most is kérdéses, mikor kell ismét távoktatásra váltanunk. A jelenlegi helyzet kulcseleme a bizonytalanság. Pedig fontos lenne a kiszámíthatóság, a tervezhetőség. Ennek alapja a szakmai egyeztetések után megalkotott, időben meghozott szabályozás, majd a megfelelő tájékoztatás lehetne.

Úgy tűnik, nem sürgős az iskola mindennapjait alapvetően meghatározó dokumentumok közreadása. A 2020/21-es tanév rendjét szabályozó rendeletet három héttel a tanév kezdete előtt tették közzé. A pandémiaterv – amely az iskolák, tanárok, diákok, szülők teendőit tartalmazza a járvány idején – az érintettek számára jelenleg nem megismerhető.

A világjárvány a tanítással kapcsolatban is új helyzetet teremtett. Széles körben világossá tette, lehetetlen megtanítani az előírt tananyagot. Sőt, kevesebb ismeret mélyebb tanítása eredményesebb lehet. Elengedhetetlen, hogy diákjaink önállóan tudjanak dolgozni, de legyenek képesek együttműködni társaikkal; képesek legyenek kiválasztani az információtömegből a számukra fontos, hiteles adatokat.

A távoktatás idején a tanároknak a szokásosnál is megértőbbnek kellett lennie. Nem tudhatták, távollevő diákjuknak nem önhibáján kívüli technikai gondja van-e. Volt, aki egyfajta étlapként számos tevékenység lehetőségét kínálta diákjainak, kizárólag sikeres teljesítés esetén adott jegyet, s abban segített, hogy elérhessék azt.

Le kellett volna vonni ezeknek a tapasztalatoknak a szakmai tanulságait. Azonban amikor ezzel foglalkozhattak volna a tanárok, mintha mi sem történt volna, éppen az új NAT-ra épülő kerettanterv helyi tantervvé alakítását kellett végezniük. Egy olyan tantervét, amely deklarált és látszólagos célja ellenére esetenként szinte teljesíthetetlen mennyiségű ismeret megtanítását írja elő. A NAT bevezetése helyett – a tanulságok alapján – nem a távoktatással és a pandémiával kapcsolatos feladatokra kellett volna felkészíteni az iskolákat?

Hogyan lehet járvány idején egy harmincfős osztályban a szükséges távolságtartást biztosítani? Amennyiben két csoportra bontják az osztályt, az megduplázza a tanárok óraszámát. Ha a tanár az egyik csoportnak valódi órát tart, másoknak távoktatásos feladatot ad, az is lényeges többletmunkát jelent. Miképp oldható ez meg? Az eddigi gyakorlattól eltérően végre kifizetnék a tanári túlórákat? Hogyan tudnak szükség esetén a tanárhiány ellenére hirtelen újabb tanárokat, tanítókat és pedagógiai asszisztensek tömegét munkába állítani?

Szinte elképzelhetetlen, hogy miképp tanulhatnának távoktatással az első osztályba lépő gyerekek. Bármely szülő meg tudná tanítani írni a gyerekét? Reális, hogy a járvány miatt bizonytalan ideig otthon maradjon vele? Ez is mutatja, hogy különösen fontos az alsósok iskolába járásának biztosítása. A tanítónak esetenként muszáj megfognia diákja kezét, ha írni tanítja. És folyamatosan legalább másfél méterre lesz minden kisdiák a folyosón közlekedve vagy az udvaron szaladgálva? 

A kérdések hosszan folytathatók. Válaszok jelenleg nincsenek vagy nem ismertek. Ehhez képest mintha mi sem történt volna, szeptember 1-jén bevezetik az új NAT-ot, kerettantervet és a már használatuk előtt vihart aratott új tankönyveket.

Úgy tűnik, minden rendben van. A kapitány azt mondja, a közoktatás hajója a tervezett úton halad. Vajon mikor veszik észre a diákjaim, hogy csupán sodródik a hánykolódó vízen, miközben közelednek a sziklás zátonyok?

A szerző a Történelemtanárok Egyletének elnöke, középiskolai tanár.

(A lapunkban megjelenő publicisztikai írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.)