Kőváry Anett: Egy büntetés története

„Már megint a Vezsenyi!” ‒ szisszent fel a méltóságos tankerületvezető úr.

Nyakán az erek kidudorodtak, halántéka vörösen lüktetett, állkapcsán ideges verejték csúszott alá, keze ökölbe szorult, majd váratlanul boszorkányos nevetés tört fel a torkából. Szeme a feszült gyűlölet után a megkönnyebbülést jelentő bosszú reményétől szikrázott, kicsit meg is szédült a hatalom hirtelen megérzett aromájától az akciósan vett, skandináv műbőr főnöki székben. Egyszerre tört fel benne gyerekkora minden keserűsége, Hornyák tanár úr igazságtalanságaitól kezdve, aki rendszeresen átnézett rajta, egyszer még a fülénél fogva ki is vezette az osztály elé, mert kiderült, hogy csalással próbálta megnyerni a futóversenyt, és miközben a többiek becsületesen megkerülték a tornatermet, az akkor még kölyök tankerület vezető úr átvágott az öltözőn, hogy elsők között érjen célba, de a kis Kecskés észrevette és azonnal beárulta.

Eszébe jutott az is, amikor a zánkai úttörőtáborban Urbán rajvezető látványosan megbüntette, amiért megsértette az úttörők hatodik pontját, és hazudott a rajzászló eltűnésének ügyében. Gondolt a gimnáziumra is, ahol a Vezsenyi termetű Pálinkás tanár úr miatt az egész osztály megutálta a méltóságos tankerületvezető urat, mert akárhányszor a sípszó előtt engedte el a bordásfalat, annyiszor újabb tíz percig kellett függeszkednie az egész osztálynak, de hát mit tehetett ő arról, gyenge fizikumáról papírja is volt, Pálinkás tanár úr viszont nem foglalkozott a kamasz tankerületvezető asztmájával, egész egyszerűen azért, mert sose látta se köhögni, se fulladni, se asztmásnak lenni.

„Szeme a feszült gyűlölet után a megkönnyebbülést jelentő bosszú reményétől szikrázott.”

Ezek után már megint jött a Vezsenyi, aki nem hasonlított egyikükre sem, népszerű volt, kedves és elszánt, amilyen tanárral soha nem találkozott a méltóságos tankerületvezető úr, de amilyen mindig is szeretett volna lenni. Hasalt ott a vasalódeszkán térdzokniban és úszósapkában, a diákok meg szerették és nevettek rajta, ekkor eszébe jutott a Mészáros, akiért az egész osztály, sőt az egész általános megőrült, mert úgy tudott viccelődni, ahogy senki más, és ahogy a tankerületvezető úr mindig szeretett volna.

Izzadva találta ki a gyermeteg és szánalmas megtorlást, amitől elismerést, még több hatalmat és tiszteletet remélt, de végül csak elhasalt a deszkán, tarkóján a tűzforró vasalóval.

(Kőváry Anett publicisztikája lapunk 2020. június 15-i digitális lapszámában jelent meg.)