Művészek sötét múlttal

Nagy hullámokat vetett az új Nemzeti Alaptanterv. Az irodalomtudomány képviselőit és a magyartanárokat tiltakozásra ingerlő dokumentum jó pár, eddig kötelezően nem tanítandó szerzőt emelt a közoktatás törzsanyagába. Megérne ez is néhány sort, most mégsem a gyakran citált nevekről, pályaívekről, és a kiválasztott alkotások örök emberi értékekhez fűződő viszonyáról lesz szó. Az alapvető, de fel nem tett kérdés ugyanis mégis csak az, hogy az adott mű elbírálásakor csupán a benne rejlő erkölcsi tartalom, identitást képző erő (ha van benne egyáltalán) és esztétikai minőség számít-e, vagy arra a szerző életútja, közéleti szerepvállalása is kihat.

A válasz a megfelelő időtávban rejlik. Petőfi forradalmi költészete önmagában is értelmezhető már. Kortárs alkotások esetében viszont – a tapasztalat több esetben is ezt mutatja – maga a szerző is része kontextusnak. Ez olvasható ki Szabó István, Oscar-díjas filmrendezőnk legújabb munkájából is. A mozikban most vetített, címében is beszédes Zárójelentés egy hosszú évtizedekig közmegbecsülésnek örvendő, sokra hivatott értelmiségi főhőst állít elénk, akit a régmúlt egy nem részletezett bűnért tetemre hív saját közössége. Miközben a helyi hatalmasság és a neki megfelelni akaró falu a bűn mibenlétét firtatja, saját kisszerűségének a főhős maga is áldozata lesz. Nem nehéz észrevenni a párhuzamot a filmbeli orvos és a történetet forgatókönyvíróként is jegyző világhírű rendező között. Szabó Istvánt a tehetség és megalkuvás kettőssége foglalkoztatta már a Mephisto forgatásakor is, az Oscar-díj akkor a dilemma művészi megfogalmazásának szólt. Új filmje mintha a sajtóban a saját egykori besúgói múltját vádlón felhánytorgatóknak küldött óvatoskodó válasz lenne, kiváló színészi alakításokkal és gyönyörű (így kissé valóságidegen) képi megoldásokkal keretezve.

Szabó István filmes életműve ezzel együtt is jelentős, így ha alkotójának gyarlósága valóban lefejthető a műveiről, belátható időn belül őt is a bátran ajánlható, kanonizált magyar alkotóművészek soraiban tudhatjuk.