Politikai színpad

Mi ez a cirkusz?! – botlott meg szokásával ellentétben teljesen váratlanul Gyurcsány Ferenc nyelve a színpadi árokba vezető lépcsőn lefelé. A függöny mögött duplaszufléban kezdett beénekelni a Fővárosi Képviselők Kara, a nézőtéri zsöllyék félhomályában pedig egyhangú szavazásokon szocializálódott választópolgárok kisebb, érdektelen csoportja gyülekezett. Aztán villany le, függöny föl.

Régen láttam akkora alakításokat magyar politikusok szerepében, mint amekkorákat a Fővárosi Közgyűlés szerdai premierjén. A budapesti színházak finanszírozásával foglalkozó felvonás megírásakor a szerző különösen elemében lehetett, a dramaturg pedig mindig éppen a legjobbkor volt éber és szigorú. A főszereplők egyszerre voltak rendezők is, de Karácsony Gergely, Gulyás Gergely és Bán Teodóra közös kalandjaiba Gyurcsány Ferenc megbotlott nyelve hozott váratlan fordulatot, mint emlékszünk, még a közgyűlés kezdete előtt.

Politikát láttam politikai színpadon, bármilyen meglepő, tényleg azt, méghozzá a taktikus fajtából, és ehhez nem vagyok hozzászokva. Persze ennek is megvoltak a maga keresztjei: kezdve Gulyásék fairnek egyáltalán nem nevezhető feltételétől – szakmai egyeztetés nélkül átvitt színháztörvényi módosító után szakmai bizottságra hivatkozni – szimplán Gyurcsány Ferencen át Karácsony sarokba szorított helyzetének okosleányos megoldásáig.

Egyszer csak minden politikai platformnak feltételei lettek a fővárosi színházakkal kapcsolatban, és a többiek által más feltételekkel kikényszerített kompromisszumok mentén néha kemény csatáktól kísérve haladtak a tárgyalások. Egy kijelentő mondat után azonban ebben az előadásban nem engedték le a függönyt, és a körömrágásig fokozott izgalmak közepette még kifejezetten izgalmas is volt várni Godot-ra. (Szpojler: nem, nem jött meg!)

Az előadás sodró lendületű érzelmi kisvasút volt az egyhangú szavazás szerelmesei számára, a közgyűlés végén azonban zavart pislogás lett rajtuk úrrá vastaps helyett. Gyurcsány Ferenc még besúgott egy végszót az üres színpadra, remélte, körbekígyózik a teremben, és végül saját farkába harap. Aztán megakadt a függöny…