Részletes névsort tartalmaz a III/III-as tartótiszti állományról szóló kötet

Az 1956-os Intézet Alapítvány és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatala kutatója összesen 600 személyt – közülük 131-et fotóval – mutat be a kádári belső elhárítás központi állományának tagjai közül.

Tabajdi Gábor történész Tartótisztek, A BM III/III. csoportfőnökség belső történetei című könyvéből kiderül, hogy a tartótisztek egyik legfontosabb feladata az állampolgárok titkos együttműködésre kényszerítése volt. Tabajdi szerint az általa közölt 600-as névsor a tartótiszti állomány szinte minden tagját tartalmazza, a lista „közel teljes”.

Mint a valaszonline.hu-nak adott interjúból kiderül, a Kádár-korszak hatalmi szervei közül jelenleg a BM III/III. Csoportfőnökség személyi állománya ismerhető a legnagyobb mértékben.

Ők azok a főtisztek, zömében alezredesek, akik a III/III. középvezetőinek, a legrutinosabb belügyeseknek számítottak – mondta a történész, aki szerint a fiatalabbakat közülük 1990-ben nyugdíjazták.

Az interjúban kiemelt néhány, a szervezet tevékenységében meghatározó szerepet játszó személyt, illetve jellegzetes életutat is.

Mint például Harangozó Szilveszterét, aki a hírhedt Péter Gábor titkárságán tevékenykedett 1952-53-ban, és egészen 1989-ig szolgálta a diktatúra politikai rendőrségét. Az ÁVH Szolnoki Osztályán kezdte próbanyomozóként, már 1956 előtt a kulturális elhárítás operatív tisztje volt, többek között a komolyzenei intézmények kezelésével foglalkozott. Meghatározó alakja lett az 1956 utáni megtorlásnak, majd a BM III/III. Csoportfőnökség egyik parancsnoka, 1971-től vezetője, 1985-től pedig állambiztonsági miniszterhelyettes.

Egy másik pályaút látható Rácz Sándor esetében. Ő 1946-ban rendőrként kezdte, majd a Pártfőiskola elvégzése után, 1962-ben a BM III/III. Csoportfőnökség vezetője lett. Később a pártközpontban, a Belügyminisztériumban és a Honvédelmi Minisztériumban is vezető tisztségeket viselt.

A harmadik típust képviselte Gál Ferenc, aki a szakmát még az ÁVH-nál tanulta, 1956 után az irodalmi élet megfigyelésével és manipulálásával foglalkozott. Később a kulturális elhárítással foglalkozó részleg parancsnoka lett, majd a pártközpontban az MSZMP KB fegyveres testületeket – így az állambiztonságot is – felügyelő alosztályát vezette.

A megismert főtisztek negyedének volt ávós múltja, ez az 1962-ben, a forradalmat követő megtorlások lezárását követően sem haladta meg az 50 százalékos arányt – idézi az interjút a 24.hu.

Emlékeztet a kötet, hogy „az 1962-es amnesztiát követő III/III.-as rendszer lényege a kemény fellépés helyett a manipuláció, a bomlasztás volt: az emberi, bizalmi viszonyok roncsolása, akár rágalmakkal, lejárató kampányokkal, mai fogalmainkkal karaktergyilkossággal” – tette hozzá Tabajdi Gábor, aki a most megjelent kötetében 1990-ig követi a tartótisztek tevékenységét.

(Kiemelt kép: Budapest, 2014. február 25.. Egy megemlékező mécsest helyez el a Hősök Falánál a kommunizmus emléknapján a kormány hivatalos megemlékezésén, a Terror Háza Múzeumnál 2014. február 25-én. MTI Fotó: Kovács Tamás)