Ma is hat az NDK-s indiánfilmek varázsa

A Gojko Mitic főszereplésével készült keletnémet indiánfilmek évtizedeken át egyet jelentettek hazánkban a vadnyugattal.

A rajongók által ma is bálványozott 81 éves Mitic személyesen nyitotta meg a kelet-nyugati westernfilm-kultuszt bemutató, Ost/Western című kiállítást Rostockban.

Az indiánfilmek a vasfüggönyön innen és túl óriási népszerűségre tettek szert a hatvanas évektől kezdve. Az NSZK-ban 1962-ben a francia Pierre Brice pattant nyeregbe, Karl May legendás törzsfőnökét, Winnetout megformálva. Az ezüst tó kincsét akkoriban rekordnak számító, 3,5 millió nyugatnémet márkából forgatták le. Bár ezzel nehéz volt versenyezni a Fal túloldalán, 1966-ban megszületett rá az NDK válasza: A Nagy Medve fiai, a jugoszláv származású, rendkívül karizmatikus Gojko Mitic főszereplésével. 

„Ez forró vágta volt” – jelentette ki a 37 fokos rostocki hőségben a megnyitóra érkező Mitic, aki máig tud azonosulni élete szerepével. Eredetileg csak A Nagy Medve fiait akarták vele forgatni, ő is azt hitte, egyetlen filmre szerződött. „Nem állt szándékomban tovább maradni, de nem mehettem el, a rajongók nem engedtek” – mesélte a sztár, aki most is órákon át autogramot osztott.

Mitic kisugárzásának és sármjának köszönhette a hatvanas években épp válságban lévő NDK-s filmgyártás az újjászületést. Nem csak mindenben felvette a versenyt a nyugati filmsztárokkal, de még túl is ragyogta őket. Az indiánregények törzsfőnökei emberfeletti képességekkel bíró, makulátlan pozitív hősök voltak, Mitic tette őt hitelessé, emberivé. Brice-ról is elmondható, hogy emberi nagyságot kölcsönzött szerepének, és a kiállításon látható egy közös kép is az egymás vállát fogó két nagy harcos találkozásáról, a Keselyűk karmaiban 1964-es forgatásáról. 

„Próbáltuk mindenben igazodni a regényekhez, de Winnetou és az apacsok Arizonában éltek, a könyvekben mégis prériindián ruhában járnak, amiben halálra izzadnának. Nem volt más választásunk, meztelen felsőtesttel kellett őket eljátszani, ahogy az apacsok kinéztek” – magyarázta Mitic, akinek rajongói kultúráját is megörökítette a kiállítás, panelházak nappalijában felállított tipik (indián sátrak – a szerk.) és tollas fejdíszben pompázó kelet-német családok fotóin.

Az NDK-s indiánfilmek persze politikusak voltak – a jó törzsfőnök valójában a gonosz imperialisták ellen harcolt –, ám ez sosem volt túlhangsúlyozva, így a publikum osztatlan szeretetét élvezhették.

A tárlat elsősorban a nosztalgiára épít, de a helyszínen egy fapados westernmoziban vetítenek a legjobb filmjelenetekből vágott montázsokat, hogy azok is átélhessék a kelet-német indiánfilmek varázslatos világát, akik évtizedekkel később születtek.  

Bálint Orsolya