Hát nincsen itt virág?

Publicisztika.

A politikuspalánta kezében a fűkasza – az új majom kezében a borotva. A Fidesz ifjúsági szervezete azzal, hogy benzinmotoros fűkaszával esett neki a Főkert gondozásában lévő zöldfelületnek, nemcsak természetkárosítást követett el, hanem öngólt is lőtt. Nem egyszerűen a rombolás visszatetsző gesztusa miatt, hanem mert végre foglalkozunk azzal, hogy valójában mit is jelent a fővárosi kommunikációban méhlegelőnek hívott extenzív fenntartású zöldfelület. 

Hogy a felgazosodásnak idén igencsak kedvező esős májusi időjárás, az önkormányzatoktól elvont források, a főváros és a kerületek vezetésének bénázása, esetleg a következő évi választások miatt látszik úgy, hogy most magasabbra nő az egérárpa, mint Tarlós István főpolgármestersége alatt bármikor, azt nehéz eldönteni. Azt viszont elég könnyű, hogy nem az úgynevezett méhlegelők miatt, amelyek mindössze 4 és fél százalékát érintik a főváros által kezelt gyepeknek.

A gondozatlannak tűnő és a valóban gondozatlan területek összemosása eddig is szokása volt a Karácsony Gergely főpolgármester és potenciális ellenzéki miniszterelnök-jelölt alkalmatlanságára felfűzött kormánypropagandának, de amíg pusztán elhanyagolt területekről készült fotókra fogták rá, hogy a méhlegelő-program részei, addig csak csúsztattak. A táblával jelölt terület letarolása azonban már károkozás, mások munkájának tönkretétele. Ezek a területek ugyanis nem gondozatlanok, csak másképp gondozzák azokat. Ritkábban kaszálják, és a fűnyíró – no meg a fűnyíróelv – alkalmazása helyett is inkább gyomlálnak, segítik az értékes vadnövények térnyerését az invazív gazokkal szemben. 

Egy évek óta beállt természetes növénytársulás elnyomja a parlagfüvet és a toklászt, az évi többszöri kaszálás ellenben kedvez azoknak. A tarra vágás után először a toklász és a parlagfű fog újra megjelenni, amit aztán újra le kell vágni, egészen addig, amíg nem marad más a helyén, mint kiégett növényzet és kopár föld. Aztán újra toklász és parlagfű. Ördögi kör, amit csak egyszer kéne megszakítani. 

Ha London és Párizs nem röstelli a térkövet és az obsszeszív-kompulzívan nyírt pázsitot ős, buja földre, vad mezőre, égig nyúló giz-gazokra cserélni, a fűnyírót pedig juhokra, akkor Budapestnek sem kell valamilyen elavult városiasság nevében ragaszkodnia ezekhez. 

Nehezen hihető, hogy a Fidesz a vidék pártja akkor, amikor aktivistái megrémülnek attól, ha valahol növényeket látnak, és azon kacarásznak, hogy városokban is lehet állatokkal karbantartani a környezetet. Ráadásul – a képek tanúsága szerint – kerti szerszámokat is most fogtak a kezükbe először. Talán pont az ilyen színvonalú kampányokkal kaszálták el budapesti esélyeiket.