„Kétszeres golyóváltással, vértelenül”

A száz évvel ezelőtti Pesti Hírlap írásaiból válogattunk.

180 évvel ezelőtt indult az első Pesti Hírlap, a jelenlegi újság pedig túl van első születésnapján. Ez jó apropó arra, hogy visszatekintsünk, és felidézzük lapunk múltját. Most a száz évvel ezelőtti hét lapszámaiból szöveghíven hoztuk el olvasóinknak a korabeli Pesti Hírlap vezércikkét a világháborús jóvátételi tárgyalásokról, valamint betekinthetünk a korabeli konfliktusrendezés jellegzetességeibe, és egy szellemes meglátást is kapunk a ruházat megváltozott szerepéről. Az archivált cikkeket az Arcanum adatbázisának köszönhetjük.

Magyarország jövője

A trianoni békét ugyanazon a napon tárgyaltak az angol és a francia parlamentben. Az angol parlamenti tárgyalásokról érkező tudósításokban a szemünkbe ötlik egy beismerés és egy fenyegetés. 

Lássuk először a beismerést. Balfour külügyi államtitkár sajnálatosnak mondja, hogy azok a népek, amelyeket valamikor elnyomtak, szabadságuk visszaszerzése után maguk váltak elnyomókká. A népszövetségtől és a világ közvéleményétől várja azt, hogy ezeket az újsütetű elnyomókat rászorítja a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletbentartására. A magyar igazságért folytatott harcunkban értékes adat lesz Balfour beismerése, ami azt mutatja, hogy a Magyarország testén osztozó úgynevezett utódállamok elnyomó politikáját most már a nagyvilág is észrevette és számon tartja. Nem csodálkozunk azon, hogy Balfour beszédében visszatér a régi vád és azt állítja, hogy a magyarság rovására kegyetlenkedő és uralkodó népek addig, amíg Magyarországhoz tartoztak, elnyomást szenvedtek. Magyarország ellenségei évtizedeken keresztül rendszeres és fáradhatatlan agitációval hirdették rólunk azt, hogy elnyomjuk az itt élő nemzetiségeket. Évtizedeken keresztül táplált hazugságok nem oszlanak el egyik napról a másikra. Magyarország megcsonkítása azonban alig kétesztendős. Ez alatt az idő alatt sokkal több bajunk volt idehaza, semhogy komoly gondot fordíthattunk volna a külföld fölvilágosítására. Ha pedig ilyen idő alatt minden agitáció nélkül elterjedt a híre a magyarság elnyomásának, ezt szomorú elégtétellel vehetjük tudomásul, mert az az igazság, ami ilyen gyorsan és a maga erejéből tört utat a világ köztudatához, bizonyára erősebb igazság lehet, mint azoké, akik bennünket rágalmaztak. 

És most lássuk a fenyegetést. Balfour beszédével egyidejűleg Harmsworth külügyi al-államtitkár a trianoni béke elfogadását ajánló beszédében igazságosnak és jogosnak mondotta azt, hogy Magyarország teljesítő képességének határáig tegye jóvá az okozott károkat. Itt fölösleges volna újra kezdeni a vitát afölött, hogy Magyarország mennyire felelős és mennyire nem a világháborúért. Legjobb meggyőződésünk szerint nem vagyunk felelősek érte, hiszen a magyarság egyetlen képviselője, gróf Tisza István az osztrák vörös könyv tanúsága szerint ellenezte a háborút, a többiek pedig, akik rólunk, nélkülünk intézkedtek, nem magyarok, hanem osztrákok és más nemzetiségűek voltak. Ám ha teljes mértékben felelősek is lennénk érte, ha mi lennénk az oka mindannak a bajnak, ami a szomszéd népeket a háború révén érte, eleget fizettünk és eleget megvezekeltünk érte azzal, hogy elvették tőlünk az ország kétharmad részét és tizenegy millió magyar testéből kiszakítottak négy milliót. Mit akarnak még tőlünk? 

Külpolitikai kérdések intézésében természetesen naivság volna erkölcsöt és igazságot keresni. Azonban nemcsak igazságtalanság, hanem ostobaság volna az, ha Magyarországtól jóvátételt követelnének. Magyarország a maga nyomorék csonkaságában alig tudja tengetni a maga életét. Eddig komoly törekvést árultunk el abban az irányban, hogy talpra álljunk, a magunk erejéből igyekezzünk eltartani magunkat és – némely szomszéd állam módjára – ne legyünk Európa állandó terhe és veszedelme. Ha azonban most a jóvátétel címén újra megrohannak, újra kifosztanak bennünket, ha elragadják tőlünk azt, amit verejtékes munkával teremtettünk, kiölik ebből az országból a munkakedvét, a jobb jövő reményét, Magyarországot visszadobják a káoszba, a reménytelen tengődésbe, újra fölborítják itt a kezdődő konszolidációt, amire nemcsak nekünk van szükségünk, hanem Európának is. Erre gondolt Harmsworth, amikor azt hirdette, hogy Magyarországra fényes jövő várakozik!

1921. április 22., péntek

A Szemző–Tárczay-affaire

A Duna-korzón lezajlott affaire, amely Szemző Gyula volt bajai főispán és Tárczay Dezső nyugalmazott zombori főszolgabíró között lefolyt, súlyos feltételű pisztolypárbajjal fejeződött be. Tárczay Dezső segédei: dr Baky Elek és dr Vajevich Lajos volt bácsmegyei főszolgabírák, megbízójuk számára fegyveres elégtételt követeltek, amelyet Szemző Gyula megadott. A párbaj kétszeres golyóváltással, vértelenül folyt le csütörtökön a zugligeti erdőben.

1921. április 22., péntek

Mi a ruha?

Egy kis tavaszi zápor a kapuk alá kergeti a korzó sétáló közönségét. A hölgyek és urak féltik ruhájukat. Ruha. Valamikor így mondták: A ruha olyan szövetből, selyemből, bársonyból vagy más anyagból készült dolog, mely az embert megvédi az időjárás viszontagságaitól. Én így fogalmaznám: A ruha olyan szövetből, selyemből, bársonyból vagy más anyagból készült dolog, amelyet az ember megvéd az időjárás viszontagságaitól.

sz.

1921. április 20., szerda