„A lelki élet szivárványában az ultraibolya sugarak”

A 100 évvel ezelőtti Pesti Hírlap legérdekesebb írásaiból válogattunk.

180 évvel ezelőtt indult az első Pesti Hírlap, a jelenlegi újság pedig túl van első születésnapján. Ez jó apropó arra, hogy visszatekintsünk, és felidézzük lapunk múltját. Most a száz évvel ezelőtti hét lapszámaiból szöveghíven hoztuk el olvasóinknak Villányi Andor írását egy hirtelen szerelmi fellángolásról, illetve betekintést nyerhetünk Csernyák Imre bűnlajstromába, és Kosztolányi Dezső novelláskötetének fogadtatásába is. Az archivált cikkeket az Arcanum adatbázisának köszönhetjük.

Emlékkönyv

találós mesék

I.

Mi ez? 

Társasággal állsz az utcán, amelyhez később odalép valaki. A szemed találkozik a szemével s egy másodpercig fölcsodálkozó megdöbbenéssel néztek egymásra. 

Az az érzésed támad, jó volna megfogni a kezét, most rögtön magaddal vinni és soha többé el nem bocsátani. 

Álltok, valaki megkérdi: 

– Önök még nem ismerik egymást? 

Valami zavarodott, olyanfélét mormolsz, hogy még nem volt szerencséd s balkezeddel megemelve a kalapodat, jobboddal megszorítod előrenyújtott jobbját. 

A társaság tovább beszél, te gyönge mosollyal színezett érdeklődést mímelsz, de egy óvatlan pillanatban titkon rátekintesz. Ő is rád néz. Futólag, enyhén, kutatva, de neked úgy tűnik, mégis jelentősen. Aztán, mint akiket tetten értek, többé nem néztek egymásra. De valami melegség van a szívetek körül. 

Még két perc. Elbúcsúztok. Ő valamivel a búcsú előtt, titkon levetette a kesztyűjét. Te is. Meztelen tenyérrel fogtok kezet. Megemeled a kalapot. Mélyen „néztek egymásba. Elváltok. 

Könnyű a szíved. Önkénytelenül fütyörészni kezdel. Lóbálod a botodat. 

II.

Hát ez mi? 

Elmégy oda, ahol először láttad. Csinosan öltözöl. A tükör előtt, többször megnézed, miképpen hatsz? Kis, kellemes izgalom vesz rajtad erőt. Olyan, mintha gyönge lázad volna. Útközben többször belepillantasz a kirakatok tükör üvegébe. 

– Ma találkozom vele! – gondolod. 

Odaérsz; nem látod. Többször elsétálsz, kimereszted a szemedet. Nem látod. 

– Nem jött el – állapítod meg magadban és rosszkedvű leszel.

Föl-alá jársz, nem tudsz hazamenni. Lassan fásult leszel. Kezded a járókelőket fixírozni. E pillanatban már nem gondolsz rá. 

Ekkor hirtelen fölbukkan előtted. – Mindketten örömtelin villantok föl, de úgy tesztek, mintha nem egymást kerestétek volna. 

– Csókolom a kezét – mondod mosolyra derülten. 

– Jónapot – feleli és örömmel néz a szemedbe. 

– Hova méltóztatik? – kérded, mert ilyenkor mindig nagyon szellemes vagy. 

– Ide adtam radevút az uramnak – feleli ő, mert neki viszont muszáj hazudnia. 

– Megengedi, hogy addig gardírozzam? – kérdezed és egy csöppnyi felhő vonul a szívedre, mert nem érted meg, hogy az uram csak egy gyönge kis pajzs, amivel az esetleges elbizakodottságod ellen akar védekezni. 

Mentek, járkáltok. Könnyűnek érzitek a szíveteket. Mindenfelé ostobaságot beszéltek össze. Elváltok. 

És aznap este mindketten egymásra gondolva tértek aludni. 

III.

És ez micsoda? 

Rettenetesen izgatott vagy. A fogad szinte vacog a türelmetlenségtől. Már egy órával előbb otthon vagy. Behinted magadat kölni vízzel. Az órára nézel. Megmanikűrözöd a kezedet. Ismét kölni vizet locsolsz magadra. Szagos vagy, mint egy vidéki fodrászsegéd. Egyik cigarettát a másik után szívod. Végigfekszel a pamlagon, olvasni próbálsz. Nem sikerül. Fölkelsz; járkálni kezdel. 

– Tíz perc múlva jön! – gondolod és kiráz a hideg. 

Elmúlt egy félóra; nem jön. 

– Bestia! – gondolod. – Becsapott! Kimondhatatlanul szégyeled magadat. 

– Elmegyek hazulról! – mondod magadban, de mégse mégy el. 

Végre jön. Egyszerre mindent elfelejtesz. Boldog vagy.

– Finom kis úrinő! – gondolod, amikor elment és Napóleonnak érzed magadat. 

IV.

És miért van ez? 

Szándékosan kerülöd. Ha mégis találkoztok, nem tudsz vele miről beszélni. 

– Unlak, szívem, unlak! – gondolod magadban idegesen, de álszeméremből nem mered néki megmondani. Ehelyett hirtelen az órádra nézel és ajánlod magadat. 

Határozottan terhedre volt, — ez az érzésed. És dühös vagy rá. 

Pedig még csak nem is vétett ellened semmit.

Villányi Andor

1921. április 1., péntek

Csernyák Imrét letartóztatták 

Csernyák Imrét, a forradalom hírhedt katonatanácsának még hírhedtebb elnökét, végre utolérte az igazságszolgáltatás keze, egyelőre ugyan nem Magyarországon, hanem Bécsben, ahová üzelmei elöl menekült. Fuhrmann Leopoldina, akivel ott vadházasságban élt, jelentette fel, mert alighogy gyermekei születtek, Csernyák faképnél hagyta őket és magával vitte a szegény nő értéktárgyait is. A gyermekek keresztelésével kapcsolatban az egyházat is megtévesztette, mert törvényeseknek tüntette fel őket. Ezenkívül Csernyák, mint a Bécsbe, menekült lázadók ligájának vezetője, a kezére bízott adományok egy részét elsikkasztotta, sőt útlevelek hamisításával is foglalkozott. A rendőrség házasságszédelgés, csalás, sikkasztás és lopás vádja miatt tartóztatta le és átszolgáltatja az országos törvényszéknek.

1921. április 3., vasárnap

A rossz orvos – Kosztolányi Dezső novelláskönyve

A prózaíró Kosztolányi Dezsőnek a profilja épp oly nemes és szép és választékos, mint a költőé. Más és különálló, a maga nemében egyformán nagyértékű mindakét arculata ennek a mélygyökerű magyar tehetségnek, aki a költőből a prózába nem a líra túlzengését, hanem az írás szépségét és nemességét, a problémának érzékeny meglátását, a lelki affectusok fejlesztésének mélységét, gazdag valeuröket és bizonyos, a dolgok és emberek feletti, uralkodó hatalmú magasságot kap örökségül. Különös és nem közönséges problémák ezek az ő problémái és ha emberei erősen élő testvérei is mindnyájunknak, Kosztolányi ezeket az embereket olyan érzések sugaraival világítja meg, olyan érzések győzelmébe vagy bukásába állítja, aminőket csak a legkiváltságosabb tehetség tud megérzékeltetni, aminők az emberi életben a legrejtelmesebb érzések, aminők a lelki élet szivárványában az ultraibolya sugarak. Innen kap minden novellája valaminő bizarr jelleget; a rendes érzékelésen túli szenvedélyek lüktetését; vagy másként: a normális emberi indulatoknak, gyűlöleteknek és szerelmeknek, gyöngeségeknek vagy hevüléseknek egy csodálatos és rendkívüli intenzitásra való fejlesztését. Eszközei ehhez a legfinomabbak, azt lehetne mondani, hogy törékeny és gyöngéd kis porcelántéglákból épít fel robusztus tornyokat. A kötet valamennyi novellája igen értékes.

1921. március 31., csütörtök