Ismét felívelt a bakelitlemezek kultusza

„Jó pár évig kitart még a vinilláz” – írja a 168 Óra.

A Lemezkuckó a Király utca megkerülhetetlen intézménye a zene iránt érdeklődők számára. Bánházi István alapító-tulajdonos elmondta, hogy 1986-ban nyitotta meg az üzletet. 

„Körülbelül harminckét éve árulunk CD-ket, a praktikussága miatt változatlanul ez a legfontosabb hanghordozó az emberek szemében, annak ellenére, hogy pár éve már megtartották a CD »temetését«” – elevenítette fel, hozzátéve: érdekes, hogy tíz éve szinte csak a fiatalok kaptak kedvet a hanglemezek (LP/bakelit) hallgatásához, gyűjtéséhez, mostanra viszont már az idősebb korosztályt is berántotta a szenvedély. 

Bánházi szerint még jó pár évig kitart a vinil iránti rajongás, de a divat velejárója, hogy idővel bekövetkezik az elfordulás.

Matyasovszki Géza rockzenész a járvány második hulláma alatt, november 5-én nyitotta meg a „régi vágású, nagy választékkal bíró” lemezboltját az Üllői úton, MG Records néven. Matyasovszki elmondta, hogy a lemezbolt nem a semmiből jött létre: tíz éve hanglemez-nagykereskedést működtet ugyanezen a néven. „A nagykerben látjuk, hogy 2015 óta a vinilek forgalma évről évre nő, a CD jelenlegi eladása a korábbi évekhez képest csökkent, de viszik azt is” – mondta. Többségében civilek térnek be a boltba, „tíz vásárlóból csak két-három a megszállott gyűjtő. Örömmel tapasztalom, hogy elég sok a fiatal vásárlónk” – mondta.

„Az eladásainkból azt látom, hogy ez a divat tovább nő, tehát már nem az van, mint régen, Magyarország már nincs öt-tíz évvel lemaradva az amerikai vagy nyugat-európai trendektől”- tette hozzá.

Rupaszov Tamás őspunkzenész, a teljesen behatárolhatatlan, mindig megújulva kísérletező Trottel együttes vezetője harmincöt éve foglalkozik lemezkiadással. A Trottel Distribution, amelyet 1986-ban indított útjára, az első magyar független lemezkiadónak számított. Rupaszov elmondta, hogy nagyon megnehezedtek a dolgok 2000 óta, „de folytatjuk, és már ötödik éve rendszeresen adunk ki bakelitet”.

Kovács László több mint másfél évtizede ad ki archív felvételeket. A Moiras Records a 20. századi magyar könnyűzene exkluzív tartalmait évtizedekkel a rögzítés után teszi elérhetővé. „2005-ben hívtam életre az álmomat, azóta harminckilenc kiadványunk jelent meg. Nem pénzkereseti célok vezéreltek, ebből nem is lehetne megélni, inkább hobbinak vagy küldetésnek tekintem” – mondta.

Kovács többnyire csak vinilen ad ki zenei anyagot, általában kétszáz-háromszáz „induló” példányban, amelyek siker esetén elérhetik az ötszázas álomhatárt. 

Kovács szerint a lemezek többségét nem a rajongók vásárolják meg, hanem a néhány száz gyűjtő: „Ha arra kellene választ adnom, hogy kik veszik a kiadványainkat, biztosan azt mondanám, hogy férfiak, átlagosan a középosztályból, vagy olyanok, akik kicsit feljebb vannak a piramisban”.

PH

(A teljes cikk a 168 Óra aktuális, március 18-án megjelent számában olvasható)