Visszavonult a legenda

Berki Krisztián kimondta, amit már sokan sejtettek: elég a fájdalomból. Az olimpiai bajnok kimondta, amit az edzője már rég tudott, mégis támogatta tanítványát.

Az állandóság, a megbízhatóság, a kitartás mintaképe, a sport iránti alázat megtestesítője. Ez mind-mind Berki Krisztián, aki pályafutása során csak két egyesület, a KSI és az Újpest versenyzője volt, és aki 2006 óta, azaz 14 éve ugyanannál a klubnál, ugyanazzal az edzővel dolgozott. És persze mindent megnyert, amit ebben a sportban meg lehet nyerni. Pedig pályafutása során rengeteg buktatót, mélypontot élt át. Most visszavonult.

Nem adta fel

Például a stuttgarti világbajnokságon, ahol „csak” ezüstérmet szerzett, így nem lett kvótája, és lemaradt pekingi olimpiáról. Vagy épp akkor, amikor kiderült, a nemzetközi szövetség a felzárkóztatás jegyében nem neki biztosított szabadkártyát az olimpiára, pedig már akkor mindenki tudta, hogy ő a legjobb lólengésben.

Ám ő nem adta fel, nem mutogatott másra. összeszorította a fogát, és fél évvel a vb-ezüst után olyan gyakorlattal lett Európa-bajnok, hogy annak még ma is állva tapsolnak.

„Az az arany számomra olyan, mintha az olimpiát nyertem volna meg. Megmutattam, nincs olyan, aki megverjen. Elégtételt éreztem”

– mondta az Eb-győzelemről. Négy évvel később pedig eljutott Londonba, ahol… De ne szaladjunk ennyire előre.

Berki Krisztián lólengésben mutatja be gyakorlatát a férfi tornász Európa-bajnokság selejtezőjében a franciaországi Montpellier-ben 2012. május 24-én / Fotó: Guillaume Horcajuelo/MTI/EPA

Berki Krisztián a KSI-ben kezdett el tornászni, 2002-ben már junior Európa-bajnoki második lett, de sokkal többet ért ez az ezüstérem, mint sokan gondolnák. Saját elmondása szerint ugyanis ott dőlt el véglegesen, hogy a lólengés lesz az ő versenyszáma. A sikerek pedig csak jöttek és jöttek. Megadatott neki, hogy hazai közönség előtt szerezze meg első Európa-bajnoki aranyérmét, még 2005-ben, amit 2012-ig még öt követett. Persze, begyűjtött mg három világbajnoki címet, és ne menjünk el szó nélkül a két vb és három Eb-ezüst, és egy Eb-bronz mellett sem. Tényleg mindent megnyert, amit egy sportoló megnyerhet.

Mert most már visszatérhetünk a 2012-es, és londoni olimpiához, ahol négy évvel azután, hogy lemaradt a pekingi játékokról, úgy is bejutott a döntőbe, a selejtezőben egy elemet kihagyott a gyakorlatából. A döntőben aztán hibátlan bemutatóval ugyanannyi pontot kapott, mint Louis Smith, a holtversenyt magasabb kivitelezési pontszám döntötte el Berki javára.

Nincs tovább

„Szeretnék még versenyezni. Szeretnék ott állni a szer előtt. Persze, csak akkor, ha a vállam olyan állapotban lesz, mint a legutolsó, 2017-es jó versenyemen. Ám az is biztos, hogy nem akarom túlerőltetni” – ezt decemberben mondta a Pesti Hírlapnak. Pedig edzője, Kovács István már rég tisztában volt azzal, amit talán ő is tudott a lelke mélyén.

Azt, hogy válla már nem alkalmas a versenyzésre.

Már nagyon rég nem az.

Az elmúlt években öt alkalommal műtötték, ám ő még decemberben is bizakodó volt. Azt mondta, gőzerővel dolgozik a válla erősítésén és építésén, ám addig nem is gyakorolja a lólengést, amíg a válla nincs tökéletes állapotban.

„Felesleges lenne”

– mondta akkor.

A megszámlálhatatlan magyar bajnoki cím, a megannyi nemzetközi siker, a rengeteg szép eredmény fájdalomhoz is kapcsolódik. Mert ma már Berki sem tagadja, hogy 2017 óta állandó, napi fájdalommal élt, így próbált visszatérni. Ebből most elege lett.

Nem veszítjük el

Pályafutása így is tökéletes. Csupán egyetlen verseny hiányzik a felsorolásból, az utolsó, a búcsú a szurkolóktól, a rajongóktól.

A KSI-s tornászból az elmúlt években példakép lett, akiről 2016-ban a Nemzetközi Torna Szövetség, Magyar Zoltán és Sivadó János után harmadik magyar tornászként tornaelemet nevezett el.

Búcsúverseny nélkül is igazi magyar legenda ő, aki egyetlen pillanatra sem távolodik el szeretett sportágától. Az aktív sporttól való visszavonulásának pillanatában kiderült ugyanis, hogy a Magyar Tornaszövetség sportigazgatójaként folytatja pályafutását.

Fehér György