Keleti Ágnes 100: Jól élni nehéz, de én imádok élni!

Keleti Ágnes még ma, százévesen is nevetve le tud nyomni egy spárgát. Ötszörös olimpiai bajnok tornász, a Nemzet Sportolója, a világ legidősebb olimpiai bajnoka. Nemrég Újpest díszpolgára lett, november közepén könyv is megjelent az életéről, sőt a születésnapján, azaz ma, egy tornacsarnok is megkapja a nevét. Keleti Ágnes a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka, aki egyetlen dolgot kért születésnapjára: egy gesztenyés habos tortát.

Az egykori tornász január 9-én, azaz ma ünnepli századik születésnapját, a világjárvány miatt azonban a „nagy buli” elmarad. Mint lapunknak elmondja, az első hullám alatt a házvezetőnőjével a Mátrába költöztek, de most visszatértek Budapestre, s így minden nap találkozhat a fiával, Rafellel.

„Egyébként sem terveztünk nagy partit, az már túlságosan fárasztó lenne. Az ember onnan tudja, hogy öregszik, hogy elkezdik kérdezgetni tőle, mi a hosszú élet titka. Mikor elmúltam kilencvenöt, egyre többen voltak erre kíváncsiak – mondja nevetve –, de most, százévesen is azt mondom, egyetlen dolog számít: imádok élni!” Az édesapja volt ilyen, teszi hozzá Ágnes, tőle tanulta az élet szeretetét, akinek szavajárása volt, hogy szomorkodni máskor is lehet.

Ágnes az édesapját Auschwitzban vesztette el, élete legnehezebb időszaka is a háború. „A háború, a deportálások, a megbélyegzés és a gyűlölet… Ma sem szívesen beszélek róla, jobb nem emlékeznem. Hogy mi történt édesapámmal? Lement telefonálni és az utcáról hurcolták el és soha többet nem láttam. Miatta is élnem kellett és élek most is, ennyi idősen, tiszta szívből” – árulja el az olimpikon, aki egyébként a fiaira és sportteljesítményeire a legbüszkébb. „A fiaim olyan férfiak lettek, amilyennek szántam őket: szerető, jólelkű emberek. A sportolói pályafutásomból pedig 1952-re emlékszem vissza legszívesebben, amikor négy éremmel tértem haza a helsinki olimpiáról.”

Ötszörös olimpiai bajnokként Ágnes jól emlékszik néhány gyakorlatára is, a spárgát még ma is bármikor meg tudja mutatni. Megtisztelő számára, hogy az Újpesti Torna Egylet pedig úgy döntött, hogy a 100. születésnapján sportcsarnokot neveznek el róla, az mindig nagyon jó érzés, jegyzi meg, mikor rájön, mennyire szeretik. A Nemzet Sportolója elárulta: szereti ugyan a meglepetéseket, de a családjától egyetlen dolgot kért a születésnapjára: egy gesztenyés-csokis-habos tortát. „Imádom az édességeket, és a századikra is a kedvenc tortámat kértem, jó krémesre és habosra. De jól élni nehéz dolog. Lelke kell, hogy legyen az embernek, és fontos, hogy csak olyan dolgokat csináljon, amit szeret. Amit nem szeret, azt ne csinálja, én mindig úgy éltem, hogy ehhez tartottam magam. Érhetett bármilyen nehézség, mindig a boldogságot kerestem. Egész életemben.”

Névjegy

Keleti Ágnes kivételes életművel büszkélkedhet. Ötszörös olimpiai bajnok – négyszer egyéniben, egyszer csapatban lett első -, 2004 óta a Nemzet Sportolója. Az Egyesült Államokban beválasztották a halhatatlan tornászok közé, Izraelben pedig meghonosította a torna sportágát, még mozdulatsort is elneveztek róla. Gyerekként mégsem sportoló, hanem csellista szeretett volna lenni, imádott hangszerét azonban a második világháborúban el kellett adnia. „Így maradtam a sportnál” – mondta korábban. Zsidó származása miatt hosszú ideig nem indulhatott versenyeken. A versenyzést meglehetősen későn, huszonnégy évesen kezdte. Megmenekült a deportálástól, hogy életben maradhasson, felvette a Juhász Piroska nevet és hozzáment jó barátjához, Sárkány Istvánhoz. Szűcssegéd lett, dolgozott lőszergyárban és a nyilasok cselédjeként is. Istvántól a háború után ugyan elvált, a barátságuk megmaradt. Később férjhez ment Bíró Róberthez, akitől két fia született, Rafael és Dániel.

Pósa Lilla