Vágvölgyi B. András: ’68 és az identitáriusok

A Pesti Hírlap frissen megjelent, ingyenes hétvégi kiadásából adjuk közre Vágvölgyi B. András publicisztikáját.

Ifjú identitáriusok támadtak hétfőn az SZFE ugyancsak ifjú diákságára, molinón felirattal jelezték, hogy nem lesz itt „1968” – és különben is: piha.

Mikor először láttam magyar identitáriusokat fényképen, azt hittem az imidzs alapján, hogy szcientológusok, valamilyen karizmatikus direkt marketing csoport talpasai, vagy esetleg Kun Mediátor Marcsika pilótajáték-bizniszének ifjúsági agitprop szakosztálya. Karót nyelt fiatalok Steve Bannon, Jordan Peterson, Richard Spencer irályából, akik a nemzetközi információs szupersztráda segítségével az amerikai szélsőjobber médián nevelkedtek, Alex Joneson és Rush Limbaugh-n. Nyilván az „identitás” patternjei között a Fidelitas és Rácz Zsófi is befigyel, meg a Mi Hazánk futóbolondjai, ám az identitáriusok valójában Betyársereg öltönyben, nyakkendőben, sunyi kisfiúk nedves álmai Nérótól Dzsingisz kánig, Gömbös Gyulától Orbán Viktorig. Követők ők, a gyűlöletpropaganda megszállottjai és mimikrije, nem rés, de erős bástya, beépített robotika nélkül is kiborgok a szélről, aki tőlük jobbra áll, az leesik. Néztem most egy friss videót is, egy Borat-küllemű Borat oszt kipcsakisztáni észt az SZFE örvén.

Mire gondolhattak identitáriusék, mikor megjelentek a Vas utcában? Mit jelenthet nekik, 30 évvel később születetteknek a párizsi május 1968-ból? Identitáriusék a gaulle-izmussal szimpatizálnak 1968 kapcsán, és a szélről szimpatizálnak vele, mint mondjuk Charles de Gaulle-lal az OAS, az algériai háborúban a katonai titkosszolgálat, korának francia GRU-ja, mely úgy volt náci, mint a Waffen-SS Charlemagne hadosztálya, és ekképpen valósították meg a történelmi paradoxont és beszédhelyzeti oximoront, hiszen De Gaulle nem más volt a Charlemagne hadosztály működése idején, mint a Szabad Franciák emigrációból irányító főparancsnoka. 25-30 évvel később persze változnak státuszok és szerepek, 1968-ra a hajdani főparancsnok egy Nyugattól (NATO-tól) távolodó, az új korszakba belehülyülő autoriter figura lett; hasonlót sokkal közelebbről és mostanabbról is tudnánk mutatni. 

Igen, bőven lehet, hogy az SZFE a magyar Nanterre, egy új generáció öntudatra ébredésének szülőhelye, a változás csírája, szikrája, a gyűlöletpolitika elleni harc védőbástyája. Hogy az SZFE példája hat, azt látjuk, az ELTE jogi karán és a Képzőművészeti Egyetemen is mozgolódások vannak, a szimpátia nemcsak a széles nagyvilágból, egy hajórakomány híres embertől árad, hanem a hazai egyetemek polgárságától is. Mondjuk a Rektori Konferencia kussol, de ott, ha jól tudom, egy megkérdőjelezett tudományos minősítéssel rendelkező kézilabdaedző fújja az északkeleti passzátot, akit úgy tart mellényzsebben a kormány, mint a régi világban a zsebórát volt szokás.

Maguktól mentek identitáriusék a Vas utcába, vagy küldték őket? Ugyanolyan értelmetlen kérdés, mint azon fejet törni, hogy akkor 2006 szeptemberében a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistái véletlenül keveredtek-e a Szabadság térre, vagy oda kellett szervezni őket, mint az Ultras Liberi fokozottan szurkolói csoportot vagy Császár Attilát a Hír TV-től. Hogy Toroczkai László – akkor még nem Ásotthalom község polgármestere – véletlenül, mintegy szórakozottságból ült be egy rendőrautóba tömeget terelni, vagy nem épp úri passzió volt-e tevékenysége, hanem jól körülírt feladat? Hogy a Ferencváros Security által foglalkoztatott büntetett előéletű Sz. Ferenc (egy zacskót húzott mozgásában korlátozott főnöke fejére, majd főbe lőtte) véletlenül keveredett a Lendvay utcába, mikor a diákság tüntetett ott, vagy jól határozott brieffel ellátott megbízásos feladat volt-e? Hogy a finom lelkiségű Tócsa, aki szintén az említett őrző-védő szervezet fizetési listáján lévő szakember, hobbiból vagy utasításra ment a Ligetvédők ellen hüvelykujjat törni?

Identitáriusék megjelenése a Vas utcában lehet baleset – és lehet figyelmeztetés. Ha önálló feladatvállalás, akkor nem érdekes. Ha jelzés, akkor meggondolkodtató. Amennyiben az állami monopóliumon túlterjedő erőszak következne, akkor érvényes a ’68-as párizsi jelszó: Nous sommes tous les juifs allemands! („Mindannyian német zsidók vagyunk!” – utalás a kormánypropaganda által csepült Daniel Cohn-Benditre), mert akkor mindannyian, akik nem fidesznyák illiberálnak képzeljük hazánk jövőjét, mi mindannyian SZFE-hallgatók vagyunk!

A szerző író, újságíró, filmrendező, filmesztéta, politikai és kulturális kommentátor.

(A lapunkban megjelenő publicisztikai írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.)