A szellem szabadsága

Ma van Ungvári Tamás születésnapja. A kilencvenedik életévét töltené be ezen a napon, szeptembert 25-én, ha tavaly, június 29-én nem távozott volna el.

Végtelen bölcsesség hívta őt az öröklétbe, ám ha e távlatokból rajta kívül más is kapott volna valamit, talán az emberi egyszerűség szellemével azt is gondolhatta volna, hogy még egy kis idő, néhány év, de legalább még egy esztendő járt volna neki. Magas kort megélt nagyjaink esetében békésebben törődünk bele az elkerülhetetlen sorsba, mint a rövidebb életek feldolgozhatatlan elvesztésébe, de akire ma emlékezünk, valóságosan is fiatalon hagyott itt minket, annyi munka, megoldandó feladat, sok terv könnyű terhével, holott egész életében tevékenyen, termékenyen, gondosan és szakadatlanul dolgozott.

Csakhogy nála a munkálkodás élvezetes és örömmel teljes volt nemcsak számára, hanem mindazok boldogságára is, akik fogyaszthatták édes gyümölcseit, a számtalan publikációt és nyilatkozatot, remekművek egész sorát, könyveket, tanulmányokat, személyes és nekik szóló tanításokat. Ám mindenek felett szerencsések és megáldottak voltak azok, akik láthatták őt, találkozhattak vele, társaságban, előadásokon, vagy csak úgy, az élet mindennapi, szegényes fórumain akár, az agórán, ahol mindig folyt a szó, és pezsgett a vita, de soha, sehol, senki sem akadt, aki széleslátásban, éleselméjűségben, okosságban és szellemességben felülmúlta volna őt, és ezt mindig előre lehetett tudni.

Ahogyan azt is, hogy fölénye nem fölényeskedő, hanem ellenkezőleg, valósággal természetes, sőt magasztosan szárnyaló, de egyben földi példákat használó, könnyen követhető, élvezetes, megjegyezhető és tréfás lesz, a sziporkázó szellem, a nagyvonalúan kezelt mindentudás, a naturálisan gyakorlatoztatott hatalmas műveltség lenge diadala. A kivételes, nem közülünk való, mégis közénk ült nagyság közelségének élményét adta. Nem lehetett kikerülni. Szófordulatai, replikái, keménysége és egyenessége, őszintesége és okossága mindig lenyűgözött, és nem feledhető bölcsességeket rakott az ember szívébe.

Annyi baj közepette, a politikai és szellemi élet visszásságai és viszontagságai közepette ma is jó lenne látni, hallani, olvasni őt a médiában és a személyes életekben, óriási szükség lenne rá. Ezen a napon is rá gondolunk, hogy e gondolatokban vele lehessünk, ahogy egykoron megadatott, hogy lehettünk. Nagyon hiányzik.

Szentpéteri Nagy Richard