Főpolgármester a Sport szelet reklámjából

A 25 felettiek jó eséllyel emlékeznek az ezredforduló emblematikus reklámfigurájára, népies nevén a „Sport szeletes reklámhősre”.

A reklám – műfaja ellenére- kifejezetten népszerű volt, hiszen szerethető karakterének szerencsétlenkedései szimpátiát váltottak ki a nézőkből. A reklámok főszereplője ugyanis nem értette meg a szuperhősok krédójának igazságát: „a nagy hatalom nagy felelősséggel jár”. Így bár megnövekedett erejét jóra akarta használni, mégis mindig csak bajt okozott. Félreértette a helyzetet, s visszadobta a hőlégballonból kidobott ballasztokat, így az végül lezuhant. Ugyancsak félreértésből több autót is elpusztított; sportkocsik, rendőrautók és limuzinok kötöttek ki végül a tenger fenekén vagy a szakadék alján. Inkább ne is segített volna. 

Nem csak az autók iránti vélt vagy valós ellenérzések adják a párhuzamot az egykori reklámhős és Karácsony Gergely főpolgármester között. Úgy tűnik, mintha Budapest főpolgármestere sem tette volna magáévá a hatalom és a felelősség összefüggéseit leíró elvet. Így egészen közelről nézhetünk végig több, a reklámok hangulatát idéző vesszőfutást. 

Sajnos mindez a való életben közel sem olyan szórakoztató. A hatalommal járó felelősség magasztos elvnek tűnik, de a hétköznapokban elsősorban a jól elvégzett (apró)munkát jelenti. Egy város vezetése nem merül ki a megnövekedett figyelemben, a számos megszólalási lehetőségben és az elvi állásfoglalásokban. A városvezetés egyben adminisztrációs-közigazgatási feladat is, azaz olyan aprómunka, amelyet napról napra alaposan és aprólékosan el kell tudni végezni. Ez a feladat a „dicsőség nélküli győzelem” terepe, de csak ez után következhet bármi más, ami több ennél. Ez a felelősségteljes aprómunka pedig egyelőre nem erőssége a mostani városvezetésnek. 

Itt van például a csepeli gerincút ügye, amelyben dél-pesti kerület azért esett el EU-s forrásoktól, mert a főváros hibás pályázatot nyújtott be. Közelebbről: az igényelt források jogcímhivatkozása hibás volt, ezért az Európai Bizottság illetékes szerve nem támogatta a projektet. Ez egy olyan hiba, amelynek a hivatali út végére ki kellett volna derülnie. Lehet, hogy egy referens nincs tisztában minden körülménnyel, de azért vannak osztályvezetők, főosztályvezetők, alpolgármesterek és maga a főpolgármester, hogy az ilyen hibák kiderüljenek. Ez a hiba jelen esetben nem derült ki időben, s ennek következményeit mindannyian viseljük. 

Hasonlóan érthetetlen volt az az eset, amikor a legnagyobb járványveszély idején a főváros a tömegközlekedési eszközök járatszámának csökkentése mellett döntött. Az eredmény kétségbeejtő volt: amikor leginkább szükség lett volna az emberek közötti távolságtartásra, akkor csúcsforgalmat idéző zsúfoltság alakult ki a metrókon és a buszokon. Nehéz a történteket másképp értelmezni, mint hogy olyan átgondolatlan döntés született, amely a budapesti lakosok egészségét veszélyeztette.

Ugyancsak a mai napig érthetetlen a Pesti Úti Idősek Otthonának ügye. Minimum elgondolkodtató az emberéleteket követelő hanyagság, de ami igazán érthetetlen, az a felelősség paródiába csapó elhárítása. Először azt állították, hogy volt orvos az idősotthonban, aztán kiderült, hogy mégsem. Ezt úgy magyarázták, hogy a járványhelyzet miatt távolról ügyelt (?!). Komikus is lenne, ha épp nem velünk történne mindez. 

Hasonlóan érthetetlen, bár bizonyára a jószándék vezérelte lépés lett volna a hajléktalanok előbb Csepelre, majd a Fővárosi Önkormányzat épületébe költöztetése. A baloldali vezetés már hatalomra kerülése előtt hitet tett a hajléktalanok megsegítése mellett. Ennek fontosságát egyébként a politikai jobboldal is vallja, leginkább a cél érdekében felhasznált eszközöket tekintve van különbség a két oldal között. A főváros által választott eszközök viszont nem segítették a célok elérését. Az elhelyezés nehézségei mutatták meg, mennyire nem készítették elő a szóban forgó döntést: elmaradtak az ilyenkor szükséges egyeztetések a helyi, valamint a szakmai felügyelet biztosító szervekkel, pedig ezek megléte minden közigazgatási döntés és kivitelezés szükséges feltétele. Nagyban is ezt látjuk: a közterületen lakást életmódként támogató szemlélet miatt a városban újra egyre több hajléktalan él az utcákon. Ez pedig – valljuk be – sem a hajléktalanok, sem a budapesti polgárok számáranem jó megoldás.

Végezetül ott van a Lánchíd ügye, amely kapcsán lassan egy ország szurkol a fővárosnak azért, hogy sikerüljön kiírni a felújításhoz szükséges közbeszerzést. Tény, hogy 2020 tavasza számos feladatot rótt a kormányzatra és önkormányzatokra egyaránt, ez azonban nem jelenti, hogy a közigazgatási alapfunkciókat ne lehetne és kellene ellátni. Különösen, ha az olyan nemzeti kincset érint, mint a Lánchíd. 

Persze egy-két baki még akár bele is férne, ha lenne mellettük számos jól kivitelezett projekt és jól meghozott döntés. Mert bármilyen szórakoztató volt is a Sport szelet reklámja egykor, mégsem cseréltük volna le azt az esti filmre még vígjáték gyanánt sem. Hiszen ahogy az ember nem a főműsor helyett néz reklámokat, akképpen válik csalódáskeltővé a fővárosi vezetés teljesítménye. Érdemes lenne pedig változtatni ezen a helyzeten, mert Budapest és egész Magyarország is ennél jóval meggyőzőbb teljesítményt érdemel. 

Orbán Balázs

a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára

(Az írás a 2020. július 24. Pesti Hírlapban jelent meg.)