„Rendszerszintű gondok” – Egy volt fideszes helyettes államtitkár sorolja a szociális szféra problémáit

A szociális ellátórendszer, az idősek otthonai nem kaptak megfelelő védekezőeszközöket a kormányhivataloktól, sokáig nem ellenőrizték kellően a kórházból visszaérkezőket: várható volt, hogy az idősek otthonai a rossz felszereltségükkel a fertőzések gócpontjaivá válnak. A szociális szféra dolgozói erejükön felül dolgoznak, de nem kaptak sem jutalmat, sem ingyenes tömegközlekedést. Nyitrai Imre írt cikket a Válasz Online-ba.

Rendszerszintű problémákról és korrekcióra képtelen kormányról ír a Válasz Online szerzője az idősek otthonával kapcsolatban, pedig egy Soros-bérencséggel nem vádolható emberről van szó: Nyitrai Imre 2018-ig helyettes államtitkára volt az Orbán-kormánynak, korábban pedig a Baptista Szeretetszolgálatnál dolgozott, 1993-tól a szociális ágazat résztvevője.

Nyitrai először arról ír, régóta probléma az szociális ágazatban, idősek otthonaiban az eszköztelenség: nincs elég szakember, orvos, hiányoznak a dologi eszközök is. Ide toppant be a vírus, miközben az eszközök hiányát nem szabad felvetni hivatalosan. A szabályozás egyértelmű:

a megyei kormányhivatalok dolga megszervezni a megelőzést, biztosítani az eszközöket.

Ez mégsem történt meg. „Az eszközök – szabályszerű használatot alapul véve – a védekezés szükségleteinek negyedére-ötödére sem voltak elegendőek.”

Az elrendelt látogatási tilalom nem volt elég, ezt lehetett tudni előre, mert a lakók, gondozottak közül sokan jöttek-mentek a kórházakba-kórházakból, és ez addig óriási fertőzési kockázatot jelentett, amíg nem rendelték el a kötelező szűrést és karantént. Így került a fertőzés több intézménybe is.

Probléma volt, hogy a rossz közalkalmazotti bérlehetőségek miatt általában nyugdíjas, idősebb orvosok vállaltak munkát idősotthonokban, akiket március elejével kivontak a forgalomból. Ezért nem lehetett megoldani orvos jelenlétét több intézményben sem, a távrendelés lehetősége pedig nem elegendő.

Nyitrai azt mondja, kevés szó esik az otthonápolókról, és segítő tanya- és falugondnokokról, akik maguk is erejükön felül teljesítenek: bevásárolnak, gyógyszerért járnak.

Kásler Miklós legutóbb arról rendelkezett, hogy arcmaszkos, tehát nem a legdurvább, non-invazív lélegeztetőgépeket telepítenek az otthonokba. Ezek kezeléséhez, rendeltetésszerű használatához ugyancsak személyzet kellene – a szociális intézmények

„a normál orvosi ellátást is nehezen tudják biztosítani. Nemhogy életveszélyes állapotban lévők lélegeztetését.”

Jó lett volna, mint, ahogy többen tanácsolják, ha a szociális szféra dolgozói is kaptak volna egyszeri prémiumot a kormánytól, mint az egészségügyesek, de ez nem történt meg. Viszont más téren sem segítette a kormány a szociális szférát: jó lett volna, ha a 9-12 óra közti, időseknek fenntartott sávban olyanok is vásárolhatnak, akik fiatalabbak, de az idősotthonoknak vagy időseknek végeznek vásárlást. Ez sem jött létre, ahogy számukra az ingyenes tömegközlekedés sem.