„Antall József sírjához zarándokolunk emlékezni” − interjú Bod Péter Ákos ex-ipari és kereskedelmi miniszterrel

Bod Péter Ákos országgyűlési képviselőként az MDF színeiben ült be a harminc évvel ezelőtti első szabadon választott Országgyűlésbe. Az évforduló alkalmából kérdeztük.

– Mi jut eszébe az első szabadon választott Országgyűlésről?
– Nem is az a nap, hanem az azt megelőző nagyon izgalmas, gyors, pergő és meglepetésekkel teli néhány hónap él bennem élénken. Maga az Országgyűlés egy szép tavaszi napon volt, ha jól emlékszem, de megelőzte az izgalmas választási kampány, ilyet előtte soha nem éltünk át, mindenkinek új tapasztalat volt. A legidősebbek elmeséléséből és a tankönyvekből lehetett ezekről tudni. A Parlament pedig, mint helyszín eltöltötte az embert valamilyen emelkedettséggel. Az alakuló ülés mintegy pecsétet nyomott a múlt rendszerre, innentől kezdve mi – akiket a nép megválasztott – alkotjuk a szabályokat.

– Miben más egy mostani Országgyűlés az első szabadon választotthoz képest?
– Mi talán naivabbak voltunk. Sajnálatos módon ez a naivitás hamar elpárolgott, a képviselőség professzionalizálódott. A mai képviselőknek ez a munkahelye, a szakmája, akkor viszont rengeteg állatorvos, tudós, akadémikus, művész is volt az Országgyűlésben, akik utána fokozatosan kiléptek a közéletből. Nagyon szép hősi, de egészen más hangulatú korszak volt, mert reménység volt a levegőben.

– Egy interjúban azt mondta, hogy a nép nem volt felkészülve erre a változásra.
– Négy évtized telt el addigra olyan gazdasági rendszerben, amely nem a magántulajdonon nyugodott. Az állam és annak tetején egy párt, annak tetején pedig Moszkva uralkodott. A szovjet birodalom szétbomlása tulajdonképpen a világ egyik csodája, mert ha nem is vér nélkül, de nem is véres háborúban ment végbe. Ez viszont olyan hirtelen jött, hogy az ember nem lehetett felkészülve rá. Én magam sem voltam, bár aki utazott, és mint én, kutató volt, az egy-két lépéssel előrébb járt. Viszont aki gyárban dolgozott, hirtelen azzal szembesült, hogy a munkájára abban a formában már nincs szükség. Ha a hadiipar leáll – mert vége a hidegháborúnak –, akkor százezrek élete megrendül az acéliparban, bányászatban, nehéziparban. Erre pedig nehéz volt felkészülni. A Kádár-rendszer adott egyfajta biztonságot, noha hamis biztonság volt, mert tudjuk, hogy nem állt versenyképes gazdaság mögötte. Azt is lehetett sejteni, hogy nagyon nagy külföldi adósságokat vettek fel, hogy rendszerüket fenntartsák, az adatokat viszont dugdosták a nyilvánosság elől. Ez mind benne van abban, amikor azt mondom, hogy az emberek többsége nem lehetett erre készen.

A Pesti Hírlap Élő első adásának is Bod Péter Ákos volt a vendége:

Pesti Hírlap Élő: itt nézheti vissza Bod Péter Ákossal készült interjúnkat

Ha követi a közéleti eseményeket, de nem minden tiszta, vagy részletesebben meg szeretné ismerni, mi áll egy-egy politikai-gazdasági döntés hátterében, nézze vissza a Pesti Hírlap Élő első adását, amelyben Bod Péter Ákos közgazdásszal beszélgettünk. További élő műsorainkat kövessék rendszeresen Facebook-oldalunkon!

– Mint közgazdász, mi volt ennek az időszaknak a nehézsége? Mégiscsak talpra kellett állítani egy országot.
– A rendszerváltozást megelőző időszakban Magyarország – több ország mellett – be volt ékelődve a szovjetek által irányított termelésszakosodásba. A szabolcsi almát tonnaszám vitték külföldre, míg a porszívót és Ladát behozták. Erre rendezkedett be az ország, ami viszonylag gyorsan megszűnt. Az emberek reménykedtek abban, hogy a demokráciával együtt a jó bejön Nyugatról, de megmaradnak azok, amik korábban működtek. Ez utóbbi nem következett be. Az új korszak vívmányai együtt jártak a korábbi viszonyok nagyon gyors megváltozásával. Jött új technológia, de a hajógyár nem kellett, az Ikarus buszt nem vásárolták, a textilgyárak is elpusztultak, noha a kínai konkurencia miatt akkor is bekövetkezett volna, ha nincs rendszerváltozás.

– Az Antall-kormány jó döntéseket hozott a problémák megoldására?
– Elfogult vagyok, mert ennek a kormánynak a tagja voltam, de azt gondolom, hogy ezt a hirtelen ránk zúduló feladatot Magyarország – a kormány mellett persze beleértve az önkormányzatokat, a hatóságokat, és magát az egész társadalmat – nem oldotta meg rosszabbul, mint a környékünkön bárki más. Persze máshol is rengeteg gond és baj lett, de ha megnézzük, hogy mi történt a szomszédos országokban, akkor hazánk a legjobb három egyike, ha nem a legjobb volt.

– Hogyan emlékezett meg a 30 éves évfordulóról?
– Az MDF korábbi képviselőivel készültünk arra, hogy összeülünk, ha lehet, akkor a Parlament épületében. Ez a járvány miatt meghiúsult, de e-mailen, telefonon, videóüzenetekkel tartottuk a kapcsolatot. Nem adtuk fel, és néhányan úgy döntöttünk, hogy május 23-án, amikor a kormány megalakulásának évfordulóját ünnepeljük egyenként elzarándokolunk Antall József sírjához, így megemlékezünk azokról is, akik már nem lehetnek közöttünk.