MTA-tanulmány: Számos probléma gyengíti a koronavírus-gyorstesztek pontosságát

290-féle koronavírusteszt van ma forgalomban, köztük olyan is, ami 20 százalékos megbízhatóságú. Az MTA tudósai írásukban a különböző problémákra, a tesztelés kérdéseire hívják fel a figyelmet. Szerintük a gyorstesztek helyett a laboratóriumi tesztelés lenne szükséges, csak ehhez rendezni kéne a finanszírozást.

Számos érdekes részletet, egyben felmerülő problémát ismertet a koronavírustesztekkel kapcsolatban az MTA két tudósa, Falus András biológus, immonulógus, illetve Kovács L. Gábor laboratóriumi szakorvos, endokrinológus az MTA oldalán megjelenő tanulmányában.

A tudósok nem tudják

Nálunk jelenleg 290-féle teszt kapható, antitestekre már 37-féle, 15-féle pedig a vírus jelenlétét mutatja (PCR), a többi ezek kombinációja.

Többségüknek nincs CE-minősítésük, azaz nem felelnek meg az európai sztenderdeknek. Van, amelynek megbízhatósága mindössze 20 százalékos, a véletlen esélyeinél is rosszabb.

A tudósok nem tudják, hogy a koronavírusra meddig és milyen gyorsan alakulnak ki antitestek a szervezetben. Az antitestek megléte a szervezetben a közkeletű vélekedéssel szemben még nem a gyógyulást, hanem csak azt jelzik, a szervezet megkezdte a védekezést a vírussal szemben. A tömeges tesztelésre mindazonáltal szükség van járványtani okokból – tudni kellene a társadalom átfertőzöttségét, az új megbetegedések számát. A vírus megjelenését a szervezetben pedig nem az antitestek megjelenésével, hanem a váladékokat néző PCR-módszerrel kellene meghatározni.

Az antitestek sem perdöntőek viszont – vannak betegek, akikben nem termelődnek, vagy csak később, antitestek, volt olyan beteg, akiben 45 nap után kezdődött meg az antitestek termelődése. Ez tehát egyéntől függő paraméter, okai még ismeretlenek. Emellett más koronavírus elleni, a szervezetben 1-2 évig megmaradó antitest oly mértékben hasonlít a Covid–19 elleni antitestre, hogy egy teszt hamis pozitivitást tud kimutatni.

Semmi nem indokolja a gyorsteszt használatát

Az ázsiai vírus más, mint az európai vagy amerikai, így egy ázsiai teszt nem biztos, hogy érzékeli az európai variánsra adott antitestet, itt tehát a hamis negativitás problémája jelenhet meg. Illetve a vérben lévő 40 ezer különféle fehérje közül egy gyorsan kifejlesztett gyorsteszt nem biztos, hogy a jó antitest-fehérjét tudja majd kiszűrni, ez a mátrix-hatás – a ferritinre szűrő teszt esetleg egy más gyulladás miatt termelődő ferritint fog a koronavírus jelenléteként betudni, így hamis pozitív eredményt fog adni.

A tudósok azt mondják, semmi nem indokolja, hogy a megbízhatatlan gyorsteszteket részesítsük előnyben a sokkal megbízhatóbb laboratóriumi tesztekkel szemben, csak ez utóbbit jól meg kellene fizetni. „Mielőtt a laboratóriumokra rázúdítanánk ezeket a tömegteszteket, rendbe kellene tenni a finanszírozást, mert ma az állami laboratóriumi hálózat a járóbeteg-vizsgálatok kb. 20 százalékáért kap teljes értékű finanszírozást, míg a 80 százalékáért megalázó mértékű (a felhasznált vegyszerek árát sem fedező), maradékelven alapuló finanszírozástöredék jut.”

A kérdések és nehézségek ellenére a tömeges tesztelés ma nagyon fontos,

„ahol keveset tesztelnek, súlyosan alábecsülik a fertőzöttek számát, és a valósnál magasabbnak látszik a halálozási mutató is”.

A szükséges infrastruktúra, emberi erőforrás adott, „csak a döntések minden szintjén igénybe kellene venni”.