Klausz Melinda: Legyenek a digitális világon kívül is alternatíváink

A kijárási korlátozás és a távmunka miatt a szokottnál is több időt töltünk az online térben. Bár ez elég sok előnnyel jár, ám megvannak a veszélyei is. Többek közt ezekről kérdeztük Klausz Melinda közösségi média specialistát, de azt is megtudtuk tőle, milyen lenne a jelenlegi helyzet a Facebook nélkül.

– A kényszerű otthonmaradással és a home office-szal jelentősen megnőtt az interneten töltött idő. Az online térbe költözött többek közt a kulturális és a közösségi élet is. Ennek legnépszerűbb felülete a Facebook. Ez bizonyos szempontból könnyebbé teszi az otthonmaradást. De vajon milyen lett volna ez a helyzet a közösségi oldalak, illetve az okostelefonok elterjedése előtt? Ekkora igényünk lett volna a kapcsolattartásra és folyamatos tájékozódásra akkor is?

– Nagyon érdekes és izgalmas kérdés ez. Alapvetően a közösségi média ma már annyira a mindennapjaink részét képezi, hogy el sem tudjuk képzelni magunkat enélkül: chaten beszélgetünk, érdeklődésünket ezeken a felületeken osztjuk meg, családtagjainkról a fotókat ide töltjük fel. Ha nem lennének, valószínűleg a levélküldés, a rádiózás erősödne meg, hiszen az ember társas lény, igényli a másik figyelmét, érdeklődését, szeretetét, és a világgal is így tudja tartani a kapcsolatot. 2011-ben Egyiptomban lekapcsolták az internetet és a telekommunikációs lehetőségeket is elvágták a zavargások idején, így az ott lakók átélhették azt, amit mi elképzelni sem tudunk. Ha számba vesszük, hogy mennyi mindent csinálunk az internet vagy éppen a telefonunk segítségével, igencsak korlátozottá válnának a mindennapjaink, a munkavégzésünk és a rokonokkal, barátokkal történő kapcsolattartásunk is. Arról nem beszélve, hogy kifejezett pánikot élnénk meg. A közösségimédiastressz-szindróma már régóta definiált jelenség. Egy 24 órás internet- és készülékmegvonás ugyanolyan tünetet produkál, mint például az alkoholtól, dohánytól vagy éppen a kábítószertől való elvonás esetén, tehát nyugtalanságot, elszigeteltséget, idegességet, félelemérzetet élhetünk át. A félelem elsődlegesen a „kimaradunk valamiből” érzésben testesül meg (Fear of Missing Out, FOMO), ugyanis túlzottan hozzászoktunk ahhoz, hogy az értesítéseken keresztül tájékozódjunk a világ dolgairól.

– Viszont most, hogy be vagyunk zárva a lakásunkba az internettel, sokan arra panaszkodnak, hogy unatkoznak. Mi lehet ennek az oka?

– Egy átlagember 6 óra 45 percet tölt online egy átlagos napon, a fiataloknál ez az idő 9 óra. Mivel most a mindennapjainkat teljes mértékben itt éljük, egy idő után ingerszegénnyé változik ez a környezet, hiába újul meg másodpercenként a felület újabbnál újabb videókat és tartalmakat kínálva a felhasználóknak. Másrészt fontos azt is tudnunk, hogy a közösségi média felületeken jelen van egy szűrőbuborék, amely befolyásolja a számunkra megjelenő tartalmakat. Így ha egy bizonyos hír, tartalom vagy videótéma iránt mutatunk ki érdeklődést, akkor olyan típusú tartalmakat fog megmutatni. Tehát ha például csak thrillereket vagy folyamatosan a koronavírussal kapcsolatos híreket nézzük, akkor ebből az irányból kapunk sok-sok tartalmat. A többi irány viszont szépen lassan kikopik a hírfolyamból, az ember pedig képes azt hinni, hogy csak ezek a tartalmak vannak jelen. Emiatt különösen fontos, hogy tartsunk olyan napokat, időszakokat, amikor direkt rákeresünk a korábbiakkal ellentétes tartalmakra, irányokra, így kap esélyt a hírfolyam arra, hogy más irányból is megmutathasson nekünk tartalmakat.

– Sőt olykor le is kell szakadni a világhálóról. De ebben a helyzetben, amikor a munkánk is az online térben zajlik, hogyan lehet „digitális detoxot” tartani?

– Nagyon nehéz, és ugyanakkor nagyon tudatosnak kell lenni hozzá. Azt szoktam javasolni, hogy fogjuk fel kihívásnak ezeket, és akkor könnyebb megvalósítani. Például fogadjunk egy kávéban, desszertben, mosogatásban vagy egyéb házimunkában, hogy csak akkor jutalmazhatjuk meg magunkat vagy kerülhetjük el a házimunkát, ha óránként 10 percre lecsukjuk a laptopot és nem nézzük meg a telefonunkat. Vagy az is jó lehet, ha lenémítjuk az értesítéseket és a feladatokat tömbösítjük: egyszerre csak egy dologra próbálunk meg figyelni, így nehezebben zökkenünk ki a munkából és gyorsabban is végzünk a feladatokkal. Segítség lehet az is, ha bevetjük azt a trükköt, hogy amíg töltőn van a telefonunk, addig nem nyúlunk hozzá. Vagy akár családi kihívást is szervezhetünk, hogy aki egy szombati vagy vasárnapi napon előbb nyúl a laptopjához, telefonjához, táblagépéhez, az fog mosogatni aznap. Mindenesetre nagyon fontos, hogy legyenek a digitális világon kívül is alternatíváink: könyvolvasás, rejtvényfejtés, kreatív foglalkozás, kirakózás vagy bármilyen más formában. És ha ezeket eddig nem tettük, akkor ne legyünk mérgesek magunkra, ha most sem bírjuk túl sokáig az adott tevékenységet folytatni. Egész egyszerűen vissza kell szoknunk a digitális világ nélküli életbe is.

– Rengeteg feszültséget szül a mostani helyzet, amihez hozzájárul a sok, válogatás nélkül özönlő információ. Hogyan lehet és érdemes egy ilyen helyzetben szűrni a tartalmakat?

– A tartalomszűrés kiemelten fontos, leginkább a 40 feletti generáció veszélyeztetettebb ebben a témában, hiszen őket célozzák meg tudatosan adathalász tartalmakkal vagy álhírekkel. Érdemes kiválasztani néhány nagyobb országos médiafelületet, amelyeket követünk, és minden más információt ahhoz viszonyítani. Ha azon az oldalon is megjelent a hír, akkor elfogadhatjuk valószínűleg igaznak, ha pedig azokon nem írtak róla, akkor valószínűleg hamisnak. Fontos, hogy mindig megnézzük a böngésző tetején, vagy még kattintás előtt az egérmutatóval ráállva az adott linkre az oldal alján az URL-címeket. Ha ott számokból és betűkből áll a cím, vagy valami félreírás, félregépelés található benne, ne kattintsunk rá! Sokat segít az is, ha az adott tartalomra, szalagcímre rákeresünk, hogy az országos média esetleg írt-e már róla.

– Mennyiben változtatja meg jelen helyzet a közösségi média és az internet használatát? Ön szerint pozitív vagy negatív hatásai lesznek?

– Sajnos nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mivel jár ez a radikális növekményű internethasználat. Az internetfüggőség igen biztos következménye lesz a helyzetnek. Emiatt érdemes digitális naplót vezetni legalább egy pár napig, ahova feljegyezzük, hogy mikor mit csinálunk. A tevékenységeknél meghatározzuk, hogy offline vagy online történt, s összeadjuk ezek idejét. Alapesetben az online térben töltött idő dupláját hasonlíthatjuk össze a valóságos térben töltött idővel (leszámítva az alvásidőt). Persze lehet, hogy a mostani helyzetben egy picit rugalmasabban kell kezelni ezt a tényezőt, akár 2,2-es szorzóval. Tudnunk kell azt is, hogy az állandó értesítéseknek és digitális jelenlétnek köszönhetően stresszt él meg a szervezetünk. Például jobban alszik az, aki kevesebb közösségi médiát használ, mivel nem az értesítéseken jár az agya folyamatosan, nem azzal kel és fekszik. A közösségi médiában úgy érezzük, hogy minél érdekesebbnek, minél hasznosabbnak kell lennünk, sőt minél több lájkot kap valaki, annál értékesebbnek érzi magát. Emiatt nagyon fontos, hogy figyeljük és tudatosan próbáljuk lecsökkenteni a megosztások számát, igyekezzünk függetleníteni magunkat a lájkok számától.

– Mennyire lesz nehéz visszaállni a részben offline életre, ha vége a járványnak?

– Ha hozzászokunk, hogy napi 24 órából az alvásidőt leszámítva folyamatosan jelen vagyunk a közösségi média térben – mert mondjuk az otthonmaradás miatt most nincs munkánk –, akkor ha visszaáll(na) a rendes kerékvágás, sajnos sokkal, de sokkal nehezebb lesz. A magányból és az információkból való kimaradás félelme miatt, információmegvonási rendellenességet fogunk tapasztalni. Ez azt jelenti, hogy ha a szervezet nem kapja meg ugyanazt a dózist tartalmakból, akkor ugyanolyan megvonási tüneteket produkál, mint alkohol- vagy drogelvonás esetén. Sokkal idegesebbé válhatunk emiatt, a való világban történő kapcsolatteremtés még nehezebbé válhat, illetve a konfliktuskezelés is igencsak nehézkesebbé, mivel az online térben bármikor otthagyhatjuk a beszélgetőpartnert. Emiatt kiemelten fontos, hogy tudatosan kezdjük el már most lekapcsolni magunkat a digitális térből egy-egy órára, egy-egy napra, majd egy hétvégére, egy hosszabb ünnepre (például a húsvét alatt). Fontos, hogy inkább lassabban haladjunk a digitális világtól való távolodással, legyünk megértőek magunkkal, adjunk magunknak sikerélményeket, és ünnepeljük is meg azt – de ne egy Facebook-poszttal!