Egy fotó és más semmi

Hétfőn a költségvetési csalással vádolt Simonka György örvendeztette meg az érdeklődőket egy fotóval a miniszterelnökkel folytatott tárgyalásáról. A tisztségéből fel sem függesztett képviselő csak azt közölte velünk, hogy csupán Békés megye elmúlt tíz fénylő évéről és a még fényesebb további évekről esett szó. Keddre kiderült, hogy a fénykép jóval korábban készült, mikor is a választókerületi elnököket fogadta sorban Orbán Viktor. Egyenfotók ezek, melyeken a főnök joviális mosollyal, partnere valamivel feszélyezettebben néz a lencsébe. Mindkét fél gondosan ügyel arra, hogy semmi ne legyen leolvasható arcukról, azoknál viszont, akiknél a sajtó úgy érzi, hogy rezeg a léc, a kombinációk végeláthatatlanok. Márpedig Simonka léce rezeg.

Vajon miért készülnek el ezek a protokoll-képek azokról is, akiknek vaj van a fülük mögött? Akikről azt hihetnénk, hogy a kormányfő egy légtérben sem akar lenni velük? Elég volna, hogy ők vágynak erre a pillanatra, s úgy érzik, a fotó maga a nyilvános feloldozás? De mi motiválja Orbánt? Téved, aki arra a következtetésre jut, hogy a fotón a mentőakció rajtját látja. Simonkának sem ajánlanám, hogy ezzel ámítsa magát, még ha „mártíromságát” képes is Nagy Imrééhez hasonlítani. Maximum abban bízhat, hogy a főnök a pikszisből való kizuhanásáról nem vesz látványosan tudomást. Persze, hogy melyik út szélén és mikor veszik majd fel őt a mentőcsapatok, az a jövő zenéje. Orbánnál a csapatépítő tréningek szerves részei ezek a momentumok. Belekalkulálja ellenfelei felhördülését, az sem érdekli, hogy a helyzet „leolvasói” milyen következtetésekre jutnak, az igazságszolgáltatás malmaira miként hatnak, hatnak-e egyáltalán a bensőséges viszonyt feltételező fényképek. Önérzetes mosolyával sokadszor vágja a képünkbe, hogy mindent megtehet (élvezi, ha provokálhat), de egyben körein és azon kívül azt is üzeni, hogy „eddig és ne tovább”. Hogy kinek meddig, a sok ügy dzsungelében nincs bemérve, talán a felmérések, vagy Orbán ösztöne, szimpátiái döntik el. Simonka, Voldemort és a többiek a mintát követve hatalmi mámorukban, mohóságukban csak abba ütköznek bele, hogy a minta nem egészen rájuk szabott.

A fotó semmi mást nem szimbolizál, mint magát a rendszert. Orbán ezért engedi, Simonka számára pedig nincs jelentősége. Már nagy szó lesz az is, ha Voldemort után egyszer ő is könyvtáros lehet.