Az elnyomó főnök a demokrácia halála

Csak sajtóhírek alapján kaphatunk képet arról mi történt az Eszenyi Enikő vezette Vígszínházban az elmúlt években. A színház egykori munkatársai toxikus légkörről, verbális erőszakról, rendszeres megaláztatásról beszéltek a 24.hu-n hétfőn megjelent cikkben, majd kedden neves színházi emberek erősítették meg a vádakat.

Érdemes erről az ügyről beszélni, a konkrét eset igazságtartalmától függetlenül. Mindannyian hallottunk már ilyen sztorikat elnyomó főnökökről. De ezek nem egyszerűen a rossz vezetésről, hanem a demokráciáról, és a dolgozók öntudatának lehetőségéről szólnak.

Az ilyen elnyomó, uralkodó vezetés ugyanis benne van a levegőben. Így épül fel az oktatási rendszerünk, ahol mindig a tanárnak van igaza. Így épül fel a politikánk, ahol az állam vezetői nem szolgálnak, hanem kegyet gyakorolnak a nép felé. Így épülnek fel az állami és a magánszolgáltatásaink, ahol sokszor az ügyfelet tekintik a problémának, nem a gondjait. Erre kondicionál minket minden rendszer: eltűrni a hatalmasok vegzálásait, tudni, hogy mi csak porszemek vagyunk a gépezetben, nem pedig az, akiért a gépezet működik. Miért lepődünk meg, ha vannak ilyenek munkahelyeink is?

Ezért jó, hogy ha az érintettek felszólalnak egy ilyen eset kapcsán. A demokrácia legfontosabb kérdése, hogy mit jelent a hatalom, és mit tehet meg a hatalom birtokosa. A demokrácia egyszerűen leírva az, amikor felhatalmazunk valakiket hatalommal, a hatalom pedig szolgál minket. A demokrácia nem négy évenkénti szavazás, hanem egy viselkedési mód a politikában, az iskolában, az állami intézmények működésében, a családban, a munkahelyen.

Ezért fontos ez a kiállás, és minden kiállás, ami azt üzeni, hogy nem kell eltűrni a hatalommal rendelkezők visszaéléseit. Mert a valódi demokrácia abból a szemléletből épül fel, amely valóban a közösség jobbítását, az egyén problémáinak megoldását tűzi ki célul mindenhol: a pártpolitikában, a munkahelyen, közösségeink összes működésében.