Hívószavak vita helyett

Elfogadom, hogy létezik ideális családmodell. De így hamar egy ketrecben találom magam, miszerint homofób, talán kissé rasszista vagyok, aki a gender-tudományt is száműzné a katedrákról. Ugyanakkor nincs bajom az élettársi kapcsolattal, az ellenkező neműek házasságával, gyermekvállalásával, a gender-szakkal. Néhány ismerősöm megró: „rajtad nem lehet eligazodni”, „te mindenkinek meg akarsz felelni”. Számukra lapos a Föld, a nézetek szűk egyirányú utcák, amelyek a végtelenben sem találkozhatnak. Az ember különben is hajlamos a hírek, történetek között csak a saját téziseinek megfelelőkre figyelni, de mostanában maga a rendszer, a gépezet állt át az árnyalatlan szelekcióra. Ez kedvez minden végletnek, tartja őrlángon a háborús viszonyokat. Itt a gyergyóditrói eset, ahol a helyiek száműztek volna a két Srí Lanka-i péket. Hőssé nőtt a műhely tulajdonosa, aki nem mondott le róluk, csakúgy, mint korábban az őcsényi panziótulajdonos, aki hétvégi pihenésre fogadott volna be néhány menekültet, de a falubeliek megfenyegették. Minden ilyen botrány fekete vagy fehér, jók és gonoszok, ami szintén leegyszerűsít, s mindkét oldalon újabb klisékbe gyömöszöli a véleményeket. Ezek feszülnek egymásnak nap mint nap a vad kommentáradatban.

Legalább a választások között tartózkodnia kellene a politikának a napi közvélemény-kutatásoktól, hogy lépéseit a voks-szerzéstől tegye függővé, mert így mindig a könnyebb ellenállás felé fog húzni. Előítéleteket előhívni, összeesküvés-elméleteket kreálni, félelmet gerjeszteni könnyebb és olcsóbb, mint valós problémákat megoldani. A forgalomban lévő becsmérlő kulcsszavakból már szótár készíthető. Túlugrunk minden értelmes vitán, mielőtt még elkezdődhetne. Megoldások helyett a hatalom hívószavakat fundál ki, azokkal ugyanis könnyebb mozgósítani: ez migránssimogató, az a börtönbiznisz vámszedője, amaz pedig lányt csinálna a fiúból.

A sztereotípiáktól hemzsegő közbeszéd miatt is üdítő az a friss amerikai kutatás, miszerint nem igaz a vád, hogy a liberálisok libertinus életmódot folytatnak. Igaz, hogy toleránsabbak, ám saját életüket a hagyományos, kétszülős modell szerint rendezik be, sőt, a válással szemben is elutasítóbbak, mint konzervatív társaik.

Ne varrj rá gombot, inkább igazítsd hozzá a felöltőt.

Tamás Ervin