Ég a ház

Pár napja elégedetlen futballszurkolók égő fáklyákat dobáltak a Manchester United futballklub ügyvezető alelnöke, Edward Woodward otthonára. Szerencsére senki sem sérült meg.

A támadás célpontja kettős értelemben is elgondolkoztat. A szurkolói elégedetlenség hagyományosan a játékosokra és főleg az edzőkre irányul, a menedzsment szidalmazása új keletű. Ráadásul Ed Woodward az elmúlt 15 évben briliánsan végezte a dolgát. Amikor 2005-ben pénzügyi tanácsadóként segített a Glazer-családnak a futballvállalat átvételében, még csak 230 millió euró volt a klub bevétele, amit kereskedelmi igazgatóként 2012-es kinevezéséig 367 millió euróra tornászott fel. Tavaly már a futballvilág harmadik legnagyobb, 712 millió eurós bevételének megtermelésével büszkélkedhetett. Világbajnoki teljesítmény, különösen, hogy az elmúlt 6 évben a korábban sikert-sikerre halmozó Manchester United nem nyert bajnokságot, miközben a városi rivális sorra gyűjtötte a trófeákat.

De akkor miért e düh, és miért pont Ed Woodward a célpont? A legfeljebb közepes képességű vezetőedző, Ole Gunnar Solskjaer a „mi kutyánk kölyke”, igazi klublegenda. Többek között az 1999-es BL-döntő ráadásában rúgott győztes gólja okán – egyelőre – minden csetlés-botlását megbocsátja neki a helyi publikum. Nem úgy a Glazereknek, akiket csak a profit érdekel. Ezt a profitot szállítja a „tulajdonosok embere”, aki csak annyi és olyan játékosokat szerződtet, akikkel éppen annyi győzelmet ér el a csapat, amennyi maximalizálja a nyereséget – szemben a város másik csapatával, ahol határ a csillagos ég (a szigorú nemzetközi pénzügyi szabályok kijátszásával).

A helyi szurkolóknak elegük van ebből. A globalizáció elvette a csapatukat, a világmárka jelentősen megdrágította a jegyüket, és a látványos bevételeknek alig van látszata a pályán, a pénz eltűnik. És bár a dühös drukkerek nem képzett sportközgazdászok, de emlékeznek még arra, hogy profit és trófeák nagyon is megfértek egymás mellett Manchesterben – mint ahogy mostanában Liverpoolban. És éppen ezt a helyzetet, az ősi rivális sikereit élik meg igazi égésnek a manchesteriek.

Dénes Ferenc