Orbán győzött – vajon nyert is?

Mintha Orbán Viktor fújná a passzát szelet Brüsszelben. Az egykor megállítandó város – az uniós intézmények jelképe – ma látszólag a magyar miniszterelnök nótájára táncol. A kérdés: Orbán sorozatos győzelmeivel valójában mit nyer?

Az Európai Unió elfogadta az Oroszországot sújtó, sorrendben immár hatodik szankciós csomagot. Igaz, nem úgy, ahogy azt „Brüsszel”, vagyis az Európai Bizottság a kormányfőket tömörítő Európai Tanács elé tárta. A tagállamok importtilalmat vezettek be az orosz kőolajra – kivéve a vezetéken érkezőre. Emellett ismét több dúsgazdag orosz vagyonának elkobzásáról határoztak – kivéve Kirill pátriárkát, az orosz ortodox egyház vezetőjét. A kivételek Orbán Viktor akaratát, pontosabban akaratérvényesítő képességét tükrözik.

Putyin plébánosa

Érdemes közelebbről is megismerni Vlagyimir Mihajlovics Gungyajevet, vagyis Kirill pátriárkát, akinek személyében Orbán Viktor a kereszténységet és a szabad vallásgyakorlást védte a Nyugattal szemben.

A meglehetősen dehonesztáló „Putyin plébánosa” jelzőt nem más aggatta az egyházi vezetőre, mint Ferenc pápa, miután 40 percen át beszélt vele telefonon. A társalgás olyan mély benyomást tett a katolikus egyházfőre, hogy a következő alkalmat már le is mondta.

Ferenc pápa elmesélése szerint Kirill 20 percen keresztül sorolta a Putyin érveket a háború mellett, amire a katolikus egyházfő utólag így emlékezett: „Végighallgattam, ahogy húsz percen át beszél arról, hogy mivel igazolható a háború, aztán azt mondtam neki: ebből nem értek egy szót sem. Testvérem, mi nem politikusok vagyunk. Nem a politika, hanem Jézus nyelvét beszéljük.”

Kirill pátriárka másutt így magyarázta az orosz hadsereg Ukrajnában elkövetett rémtetteit: „Igazságszolgáltatás nélkül nincs megbocsátás. Mi, a megbocsátásunkkal Isten kegyelmébe ajánljuk ellenségeinket, hogy az Úr maga döntsön a sorsukról, a büntetésről vagy a kegyelemről. Így nem az emberi bűnökkel, az eltévelyedéssel, illetve sértésekkel kapcsolatos keresztény álláspontunk lesz a haláluk oka, hanem az az isteni ítélet, ami mindenkit elér.” Magyarul így hangzik eme autómatrica-bölcsesség: „Öld meg mind, az isten majd kiválogatja.”

Az egyházfi Putyin regnálását „isteni csodának” minősítette, a diktátor, Asszad oldalán Szíriában hadba lépő orosz csapatokról pedig kijelentette: „A terrorizmus elleni küzdelem szent háború és ebben valószínűleg most Oroszország vesz részt a legaktívabban.” Ukrajna lerohanásának szükségességét pedig azzal indokolta, hogy meg kellett akadályozni, hogy a Nyugat lerohanja a szakadár területeket. Ezt pedig azért tették volna, mert a két „népköztársaságban” nem engedélyezték a Pride-ot, a melegek felvonulását.

Bár Putyin Oroszországában még zártabban kezelik a kommunista titkosszolgálatok besúgóinak aktáit, történészek tudni vélik, hogy Kirill Mihajlov néven aktív besúgója volt a KGB-nek. Közismert, hogy Putyin a Szovjetunió felbomlása előtt e titkosszolgálat első embere volt.

Tejben-vajban

A Putyinnak tulajdonított bonmot szerint: „Nincs olyan, hogy egykori KGB-s.” Annyi bizonyos: az elnök elhalmozza anyagi javakkal Kirillt, és családját. Elemzők szerint dollármilliárdokban mérhető a pátriárka és rokonsága vagyona.

Egy jellemző történet: Kirillről saját stábja készített fotót, de csak utólag vették észre, hogy egy 30 ezer dolláros óra van a kezén. Természetesen azonnal retusálták a pátriárka kezéről, az azonban elkerülte a figyelmüket, hogy az asztal tükröződő felületén továbbra is látható maradt a Breuget.

Elvek

Nagyvonalakban ez az a főpap, akinek szankcionálást a magyar kormány azzal a felkiáltással akadályozta meg, hogy: Magyarországon a vallásszabadság elvi kérdés, így ellenzik, hogy egymás vallási vezetőit szankciós listára tegyék. Orbán szerint Kirill megvédése elvi szempontból fontosabb kérdés, mint az olajembargó ügye.

Minthogy a szankciók elfogadásához a 27 tagállam beleegyezése szükséges, a magyar álláspont immár másodszor akasztotta meg az elfogadását. A kormányfők végül, a szankciók mielőbbi bevezetése érdekében engedtek Orbánnak és levették a listáról Kirillt. Ez volt rövid időn belül a miniszterelnök második győzelme.

Az első győzelem

Atombombával érne fel a magyar gazdaság számára, ha el kellene szakadnunk az orosz olajtól – ismételgette Orbán a szankciós csomag bemutatásakor. Az eredeti terv, hogy az Unió teljesen leállítja olajbehozatalát Oroszországból, nagyon hamar felhígult: már a Budapestre utazó Ursula von der Leyen főbiztos is azzal az ajánlattal érkezett, hogy Magyarország időleges mentességet kap a szankció bevezetése alól. Akkor ezt a kormányfő visszautasította – majd néhány nappal később, e hét elején már győzelemként kommunikálta, hogy mindazon államok, melyek vezetéken kapják a olajat – így Magyarország is –, mentesülnek a szankció bevezetésének hatálya alól.

Ezzel párhuzamosan Szijjártó Péter külügyminiszter bejelentette: tárgyalásokat kezdeményezett Horvátországgal, hogy az onnan érkező Adria-kőolajvezeték kapacitását szükség esetén bővítsék.

A kormányfő tehát először látványosan elutasította az Európai Bizottság alkuajánlatát, majd győzelmet hirdetve elfogadta azt Brüsszelben.

A nyereség

A kőolajembargó esetében kézzelfogható a nyereség: a MOL továbbra is az olcsóbb, orosz kőolajból állíthatja elő az üzemanyagot, amit aztán – elsősorban Szlovákiában és Horvátországban – világpiaci áron értékesít. Az ebből származó nyereségre a kormánynak is nagy szüksége van, hisz a kivetett „extraprofit”-adó tetemes részét, közel 200 milliárd forintot ebből remél beszedni.

Kirill pátriárkával kapcsolatban már nem beszélhetünk sem kézzelfogható, sem másmilyen nyereségről. A főpap személyét védő magyar vétó miatt sorra háborodnak fel az európai vezetők – köztük a mélyen vallásos lengyelek is. Az Európai Parlament legnagyobb, jobboldali frakciója, a Néppárt külügyi szóvivője egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: egy nap majd kiderül, mivel zsarolja Orbánt Putyin.

A szükség

Márpedig a magyar kormányfőnek nem ellenségeket, hanem barátokat kellene épp gyűjtenie Brüsszelben. A romokban lévő költségvetést ugyanis – állítja például az OTP elemzői – csak akkor lehet gatyába rázni, ha az új adók és a kormányzati megszorítás mellett az uniós pénzek is elkezdenek áramlani. Máskülönben nem csak az infláció, de a költségvetés hiánya és az államadósság is könnyen elszállhat.